A filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete, Arisztotelész etikája


Nyomtatóbarát változat A magyar társadalom reformra szorul — vallják sokan. Kérdés azonban, hogy mit kell megreformálni, milyen irányba kell változtatni, hogyan kell a reformnak lezajlania, kiknek kell ezt a folyamatot eszmeileg irányítani, és mi legyen mindebben a társadalom különböző rétegeinek, csoportjainak a szerepe.

Ezek a kérdések a nézetek olyan széles skáláját teszik lehetővé, hogy arcpirulás nélkül a reform hívének vallhatja magát az is, akinek az is sok, ami eddig történt.

látásjavító életkor orvos elárulja, hogyan lehet javítani a látást

A reform mellett álló koncepciózus elmék, a legális sajtóban legalábbis, nagyrészt közgazdászok, szociológusok — és a reformgondolatok is többnyire közgazdasági, szociológiai, esetleg politológiai érveket tartalmaznak.

Úgy tűnik, ahhoz, hogy a mai magyar társadalom megváltozzék, elméleti meghatározói közül elegendő, ha csak a közgazdasági és szociológiai szemlélet változik meg. De nem hamis ez a feltevés? Egy olyan társadalom, amelynek hivatalos filozófiája van, és ez a hivatalos filozófia hosszú ideig uralkodott a közgazdasági és szociológiai nézetek területén is, megváltozhat-e anélkül, hogy a filozófiája megváltoznék? A kérdés költői, hiszen a magyar látás 0 04 mi ez életben az utóbbi 30 évben számos dolog örvendetes módon megváltozott.

vanya voronov látása helyreáll

A változások között a legjelentősebbek közé tartozik, hogy megváltozott a hivatalos filozófia illetékességi köre. Az olyan tudományok, mint a történettudomány, nyelvészet, irodalomtudomány, szociológia, pszichológia, logika, közgazdaságtudomány, fokozatosan kivívták önállóságukat. Néhány hangzatos mondat és megszokott nyelvi fordulat erejéig még ajánlatos, ha az említett tudományok kutatója vagy oktatója a hivatalos filozófia hívének vallja magát, de a gyakorlatban bátorságától és ügyességétől függően — bizonyos határok között — mindenki azt kutat, azt mond, tanít, amit akar.

A filozófia kötelező egyenruhája alig-alig takar valamit. Ezek a kedvező változások, reformok a filozófia más diszciplínákhoz való viszonyának megváltozását jelentették, de egyben azt is lehetővé tették, hogy szent ereklyeként tovább fennmaradjon a filozófia berkein belül a régi gondolkodásmód.

De hát mit kéne megváltoztatni a hazai filozófiában, mi dolga a bölcseletnek a reformmal, mit tegyen a filozófus? A maga dolgát. Miképp a reformgondolat a közgazdász és szociológus a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete a saját szakmája nézeteinek a reformját jelentette, akképp a filozófusnak is — ha a reform híve — a saját szakmája nézeteit kell megreformálnia.

a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete

Miért történt a mai napig ez ügyben — a rokontudományokhoz képest — oly kevés? Talán külső nyomás nem engedi, vagy a filozófiai nézetek változatlansága az a fügefalevél, ami takargatja a társtudományok szemérmetlen gondolatait?

Talán valaminek változatlannak kell lenni, hogy elfogadtassék a lényeg változatlanságának és változtathatatlanságának szent dogmája, és a lehetséges maradiságok közül a filozófia a legkevésbé ártalmas?

Az egyik jelentős hazai marxista filozófus szerint az elmélet lényegbe vágó reformja nem is szükséges. A feladat az eredeti társadalom- és történelemelmélet rekonstrukciója, amelynek eszköze a filológiai elemzés. Elméleti írásaimban inkább azt a célt tűztem magam elé, hogy hozzájáruljak a marxizmus eredeti társadalom- és történetelméletének rekonstrukciójához… A marxizmus történetelméletének — s vele magának a világtörténetnek — az értelmezése mindig az adott kor gyakorlati-politikai feladataiból fakad.

Ehhez képest másodlagos az eszmetörténeti folytonosság. Minden kornak újra kell értelmeznie a történelmet, a reá vonatkozó hagyományos nézetekkel együtt — vállalva természetesen, hogy egy későbbi korban a mai értelmezés is a félreértések tartományába a látás bates szerinti helyreállításáról. Persze, csak bizonyos mértékig, mert azért mind többet tudunk meg a történelemről, mind többet értünk meg a klasszikus gondolkodás igazi tartalmaiból is.

Ezért döntő kézi akupresszúra a látás javítása érdekében ennek a fejlődésnek a klasszikus gondolatok újra meg újra való tanulmányozása. Válságban a mai gondolkodás és a mai társadalomtudomány van, mégpedig éppen ezért, mert mindenféle polgári szélhámosság, szaktudományos hókuszpókusz, sznobság és egyebek következtében még ma milyen látomás van igen kevesen fordulnak kellő komolysággal a marxizmus felé.

De ne menjünk messzire. Hogyan hasonlíthatnak egymásra maradi és haladó világnézeti beállítottságok? Talán nem haladó valami, ami haladónak nevezi magát, vagy a dialektika egyik törvénye érvényesül itt végzetszerűen? Bibó István az európai társadalomfejlődésről szóló eszmefuttatásában[SZJ] több helyen párhuzamot von a hivatásos forradalmár és a reakcionárius, a sztálinista perifériás látás zavar a fasiszta között.

Ő történeti szerepüket illetően értékeli ezt a két embertípust, mi most inkább az ezeknek megfelelő világnézetekkel, filozófiával foglalkozunk. A marxizmus — más átfogó eszmerendszerekhez hasonlóan — három vetületben vizsgálható: értékrendszer, elmélet, gyakorlat.

Vessünk egy pillantást e három vetületre! A filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete egész életművét rendkívüli szociális érzékenység jellemzi. Majd minden sorából kiérezzük engesztelhetetlen gyűlöletét az elnyomás és zsarnokság minden formájával szemben. Tudományos munkásságának is jellegzetes stigmája a leleplezés igénye.

Éppen a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete hatalom a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete legkínosabb és a saját életére legveszélyesebb igazságok kimondásában soha semmiféle engedményt nem tett. A szociális igazságtalanság iránti érzékenység, mély együttérzés az elnyomottakkal és kizsákmányoltakkal, felháborodás az embertelenség minden formáján, a sokoldalúan fejlett, harmonikusan kiteljesedett, gazdag, autonóm emberi személyiség, igazság- és szabadságszeretet, bátorság: ezek mind-mind szerves részei a marxi értékvilágnak.

Furcsa, de ami a bátorságot illeti, egyes marxisták nem jeleskednek. Annál jobban fölháborodnak a zsarnokságon, nemzetiségi elnyomáson vagy a látszatdemokrácián, minél távolabb van térben és időben. Kritikájuk annál metszőbb, minél veszélytelenebb önmagukra és arra nézve, amit kritizálnak.

A marxista értékrendszernek kezdetben fontos része volt a tudomány. Engels kora tudományos eredményeit a legfrissebb eredeti munkák alapján próbálta megérteni. Nem egy esetben az elsők között ismerte fel egy új gondolat jelentőségét, mint pl. Csak csodálhatjuk sokoldalúságát és bátorságát, hogy olyan kérdésekről is önálló véleménye volt, mint a differenciál- és integrálszámítás, a mechanika alapfogalmai vagy az élet lényege. Bármit mondott is ezekről a dolgokról, véleménye a saját korában soha nem volt anakronisztikus és nevetséges.

Azt se gondolja senki, hogy amikor Engels a számok természetéről vagy a matematika tárgyáról és alapjairól írt, valami olyannal foglalkozott, ami távol áll a marxizmus lényegétől. Marx is foglalkozott a matematika filozófiájával.

You are here:

Az ő filozófiájuk természete épp ezeken a területeken mutatkozik meg legvilágosabban. Az irodalmi értékű metaforák és érzelemmel telített frappáns mondatok könnyebben elkábítják az olvasót, ha történelemfilozófiáról vagy társadalomkritikáról van szó, mint ha a matematika vagy a fizika filozófiájáról.

Ezért szokták mondogatni a marxisták bizalmas baráti beszélgetéseken, hogy az igazi mélység Marx írásaiban van. Engels egyszerűbben és világosabban fogalmaz, így kikezdhetőbb — ezért szeretik kevésbé. A hivatalos marxizmus mégsem tagadta meg soha Engels természetfilozófiai nézeteit, ami teljesen érthető. Hiszen ha elismerik a széles nyilvánosság előtt, hogy a marxizmus alapjait revideálni kell, akkor semmi sem menti meg a tant az állandó vita, a minden tekintélyt kikezdő kritikus gondolkodás, azaz a revizionizmus réme elől.

Az, hogy a revizionizmus bűn, magyarul annyit tesz: gondolkozni bűn. A marxizmustól kezdetben mi sem állt távolabb, mint a tudománnyal szembeni ellendrukkerség. Az egész munkásmozgalom úgy tekintett a marxizmusra, mint tudományos elméletre. Művelt és intelligens marxista filozófus ilyet ma már álmában sem gondol. De a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete Newton nem merte vállalni, hogy az ő szigorúan tudományos elmélete hipotézisekre épül, épp úgy az érett Marx sem merte vállalni, hogy az ő társadalomkritikája erkölcsi értékekre, vágyakra, szép utópiákra épül.

Pedig épp a marxizmus a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete az, amit fenntartásokkal és kiegészítésekkel mind a mai napig érvényesnek és útmutatónak tekinthetünk. Az első összetevőt tehát magunkénak valljuk. Az igazság, a megismerés természete, az azonosság, a mozgás, a szükségszerűség és véletlen, a fejlődés, a világegyetem, a végtelen, a létezők felosztása, gondolat és tárgya kérdéseivel elsősorban Engels foglalkozott vitacikkek, vitairatok, feljegyzések formájában.

A felvilágosult és szabadelvű gondolkozás néhány napsütötte mentsvárától eltekintve ma is az állásával játszik, aki ezen gondolatok lényegének igazságát, értelmességét, vagy akár korszerűségét kétségbe vonja. Ez persze még nem lenne olyan nagy baj, hiszen csak a filozófusokat és a filozófiát érinti. A baj akkor kezdődik, amikor az ártatlan nebuló elhiszi, hogy ez a filozófia utolsó szava ezekről a kérdésekről.

Arra pedig gondolni is szörnyű, amikor egy jámbor szaktudós nekifog összeegyeztetni a modern tudományokat a dialektikával. Nem kell nagyon modern elméletekre gondolnunk, elég a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete. Lássunk egy jellemző példát.

Vizsgáljuk meg a marxizmus nézetét a mozgásról! Egy rövid módszertani kitérőt kell tennünk. A marxista filozófiában kifejezések magyarázatakor kivétel nélkül olyan más szavakat, kifejezéseket használnak, amelyeknek a jelentése legalább annyira problematikus, mint maga a magyarázandó a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete.

Jól illusztrálják ezt majd azok a példák, amelyekben bemutatom, hogy mit ért a marxizmus mozgáson. Ám ez a módszertani nehézség nemcsak a marxizmus jellemzője.

Majd minden filozófiai rendszer szembetalálja magát a filozófiai alapfogalmak körben forgó jelentés-meghatározásával. És ez a probléma még csak nem is kizárólag a filozófia specialitása. Ugyanez a helyzet a fizika alapfogalmainál is. Az alapvető nehézség nem ez, hanem a marxizmus sajátos érvelési stílusa, gondolkozásmódja. Ugyanis bizonyos mondatláncok, fordulatok, amelyek a marxizmusban mindennaposak, széles körben elterjedtek, szerintem nemcsak hogy nem jó érvek, hibás magyarázatok, és még csak nem is nem érvek vagy nem magyarázatok, hanem nyelvi, logikai hibákban sajátos kéjjel tobzódó értelmetlenségek.

Ezzel nem vonom kétségbe, hogy az ilyen szavak, szósorozatok kimondásának megvan a tan művelői között a maga rituális szerepe, de állítom, hogy mivel nincs értelme, az igazság vagy hamisság ezzel kapcsolatban föl sem vethető, így most nem térek ki az olyan kérdésekre, hogy mi a marxizmus felfogása a logikáról, az ellentmondás-mentesség követelményéről, a definíciókról vagy az azonosságról.

Egyáltalán nem mellékes, hogyan tesszük fel a kérdést. A dialektikus materializmus tankönyveiben így hangzik: mi a mozgás? E megfogalmazásbeli különbség nem puszta stílusjegy. Nem csupán a mi értelmünk foglalja össze az érzékileg észlelhető mozgások változatos formáit a mozgás kifejezése alá. Ellenkezőleg, ezek maguk tettel bizonyítják, hogy egy és ugyanazon mozgás formái, azáltal, hogy bizonyos körülmények között átmennek egymásba.

Íme a predikatív kifejezések általános szavak jelentésének realista felfogása egy metaforikus képpel magyarázva.

a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete a legrosszabb látás hány

Az olyan terminusok, mint a mozgás is, nem egyebek, mint rövidítések, amelyekben sok különböző érzékileg létező mozgást foglalunk egybe közös tulajdonságaik alapján. Nem készítettem felmérést, de tapasztalataim szerint a marxisták nagy része a realizmus híve.

Secondary Menu

De nézzük csak tovább, mi is a mozgás! Tegyük fel, hogy Engels — és az őt idéző könyvek szerzői — ezt úgy értik, ahogy a kémikusok: a víz egyik létezési módjában folyadék, a másikban szilárd test, míg a a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete gáz.

Ez esetben a mondat azt az állítást fejezi ki, hogy minden, ami anyag, mozog. Egy-egy definíció a mozgás általános fogalmának egy-egy, absztrakcióval elvonatkoztatott jegyét, az objektív mozgás egyik általános jellemzőjét, oldalát ragadja meg. A mozgásnak egy definícióval kifejezhető absztrakt általános fogalmától el kell jutni — ahogy Marx mondja: fel kell emelkedni — a mozgás fogalmi tartalmának konkrét általános kifejtéséig. A mozgásnak ebben a konkrét a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete fogalmában az objektív mozgás valóságos sokoldalúságában, mozzanatainak összefüggésében, rehabilitáció gyenge látásért totalitásában fejeződik ki.

Hit - Belief - marketing-katalogus.hu

Ím egy jellemző példa arra, hogy miképp gondolkoznak a marxisták a szavak, kifejezések jelentésének meghatározásáról. Egyvalami bizonyos csak ezek alapján: a marxizmus mást ért mozgáson, mint a mindennapi nyelv vagy a fizika tudománya. Ez nem bűn — a kémikus is mást ért vízen vagy égésen, mint a háziasszony —, de nem is erény. A szóhasználat, a választott nyelvi keret lehet célszerű vagy fölöslegesen komplikált, hasznos következtetések levonására módot nyújtó vagy azt korlátozó, attól függően, hogy mire szolgál.

Világnézet 1. Ahogy a korábbi és a mai modern ember, a filozófusok és tudósok a világot látják

A magyar nyelv különösen gazdag a mozgást kifejező igékben. Csak ízelítőül néhány: megy, jár, tipeg, totyog, slattyog, kocog, cammog, sétál, andalog, szalad, rohan, tántorog, araszol, gyalogol, vándorol, baktat, üget, vágtat stb. És amikor azt mondjuk, hogy ezek mind mozgást kifejező igék, tényleg valami nagyon általánosat mondunk. Attól tartok, mégsem kell beható filozófiai tanulmányokat végezni ahhoz, hogy valaki megválaszolja magának a kérdést, mi a mozgás.

A válasz ugyanis — ebben egyetértek Engelsszel — valóban egyszerű: egy test egy adott pillanatban az egyik helyen van, egy másik pillanatban pedig egy másik helyen.

a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete rövidlátás, ami otthon van

Még csak azt sem kell feltételezzük, hogy minden közbenső időpillanatban is van valahol, és végtelen sok közbenső időpillanat létezik. A marxizmus ezt a választ két okból nem fogadja el: 1.

Mint a mechanikai mozgás meghatározása sem jó. A mozgás gondolati ábrázolása mindig a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete, elölés — és ez nemcsak gondolati, hanem az érzeti ábrázolás is, és nemcsak a mozgásé, hanem minden a filozófia ésszerűen a filozófia ésszerűen elméleti típusú világnézete típusú világnézete. Ebben van éppen a dialektika lényege. Éppen ezt a lényeget fejezi ki az ellentétek egységének, azonosságának formulája. Most az első ellenvetéssel foglalkozunk, a másodikra később térünk vissza.

Valóban, a mindennapi nyelvhasználatban mozgásról a helyzetváltoztatással kapcsolatban szoktunk beszélni. Minden mozgás valamilyen változás, de nem minden változás mozgás. Ősszel az erdők, mezők megváltoznak, a fák lehullatják lombjaikat, a bokrok leveleiket, de ez nem jelenti azt, hogy mozognak, miképp Birnam erdeje a Macbethben[SZJ].

Merőben másra gondolunk, ha arról beszélgetünk, hogy valaki megváltozik, és másról, ha megmozdult. Más dolog a változó világról beszélni, és teljesen más dolog a mozgó világról beszélni. Ugyan miért kéne mozgásnak nevezni a kémiai változásokat vagy az öregedést?

De ez mellékes, a szavak nem fontosak, fontos az, amit mondani akarnak velük. És a marxizmusnak legalább két fontos mondanivalója van a mozgásról: 1.

Minden mozog. A nyugalom viszonylagos, a mozgás abszolút. Ha szó szerint értenénk, akkor arra kellene következtetniük, hogy az óvatos dialektikus sohasem száll járműre, hisz mozgó járműre felszállni veszélyes, márpedig a tételből következően álló járművek nem léteznek. A tétel értelmét úgy fejezhetjük ki, hogy minden változik, semmi sem állandó, örök. Minden keletkezik és elmúlik, csak egyetlen örök létező van, a szüntelen keletkezés és elmúlás, lét és nemlét vég nélküli egymásba átalakulása.

Sokan szépnek találják ezt a gondolatot, és elfogadják. Nos, hogy szép-e, vagy inkább a nyugalom szép, ennek megvitatására most nem térünk ki. Azt sem gondoljuk, hogy ami szép, az feltétlen igaz, és fordítva.