A látás útjai
Terápia A látásvesztés traumája egy egész életre szóló testi, pszichés, egzisztenciális - totális veszteség. Az egyén számára ugyanolyan gyászmunkát tesz szükségessé, mintha valakit elveszített volna. Ez a valaki látó énje volt. Trauma, stigmatizáció és identitás problémája szorosan összetartozik a vakság feldolgozásában.
Eszköztár: A látás perifériás folyamata A fény áthalad a szaruhártyán, az elülső csarnokon, a szemlencsén, az üvegtesten és végül a retinára érkezik.
Énképünk nagyban függ a szociális normáktól és a környezetünk ránk adott reakcióitól, így a környezet sztereotípiái és szánalma csak tovább erősíti a kirekesztettség érzését. Ezért a veszteség feldolgozásához a sztereotípiákat felül kell bírálni, és ki kell alakítani hozzájuk egy személyes viszonyulást.
A szem anatómiája
Olyan súlyos tartós fogyatékosság nyomán, mint a vakság, énképünk egésze átszíneződik, és identitásunk újraszervezésére van szükség. A terápia Énképünk további meghatározó építőeleme emlékezetünk és képzeletvilágunk. Sok látását elvesztett ember arról számol be, hogy az emlékekből, álmokból és fantáziákból lassan eltűnik a vizualitás: a látás útjai a régen ismert helyek kontúrjai, az új ismerősökhöz egyre halványodó régi arcokat képesek csak hozzákapcsolni, eltűnnek a képek az álmokból is, és az egyén lassan megszűnik vizuális önreferenciának lenni.
Mivel információink döntő többségét vizuális ingerek alapján szerezzük, a látását elveszett ember elbizonytalanodik önmagával és a környezettel szemben, mert úgy érzi, nem képes adekvát információkat szerezni. Ezért a terápiás munkában a gyógyulás alapja a biztonság visszaszerzése, amely a test feletti kontrollal kezdődik, majd folyamatosan halad kifelé, a környezet újbóli kontrollálásának irányába. Az identitás újra-felépítésében az egyik kulcstényező a megvakulást közvetlenül követő kritikus periódus lezajlása.
- Látás – Wikipédia
- A látás Egyik legfontosabb érzékszervünk a szemünk.
Ekkor óriási szerepe van a környezet reakcióinak, elsősorban a családnak, akik ilyenkor támogatják, befogadják, körbeveszik a látását elvesztett embert, és átmenetileg a beszűkült világ egészét jelentik számára. A következőkben bemutatok két esetet, amelyek jól szemléltetik a traumán átesett emberrel való kapcsolat útjait és zsákutcáit.
Felnőttként megvakult emberek jönnek ide három hónapos rehabilitációra, amelynek során elemi készségeket sajátítanak el: bottal való közlekedés, Braille-írás, mindennapos tevékenységek — és pszichológusi segítséget is kapnak, amennyiben igénylik. István 33 éves, visszahúzódó, halk szavú férfi, elsőre egy felnőtt kisbaba benyomását kelti. Szüleivel él egy vidéki városban. Nyolc általánost végzett, azóta otthon lakik, nincs se munkája, se párkapcsolata. Gyerekkorától kezdődően romlott a látása, és 9 éves volt, amikor már nem tudott egyedül közlekedni, a látás útjai 14 éves korára, az általános iskola végére teljesen elvesztette a látását.
Orvosi biofizika
Az iskola utolsó osztályait már Budapesten, a gyengén látók bentlakásos iskolájában végezte. Elmondása szerint sosem voltak igazán barátai, nem tudott könnyen kapcsolatba lépni másokkal. Ekkor végképp bezárkózott, és 18 éven keresztül családján kívül senkivel nem tartotta a kapcsolatot. Minden házimunkát és hivatalos ügyet ő végzett helyette. Minden napnak megvolt a menetrendje, amelyben István kizárólag a látás útjai anyjával ment ki a lakásból, jó idő esetén a boltba vagy a gyógyszertárba.
A látás perifériás folyamata
A szülei egy a látás útjai gyerek szerepében tartották, ami nagyon kártékony reakció a szülők részéről, akik számára a gondozni való beteg gyerek élethivatássá válik. Roland A másik eset Roland, 28 éves, barátságos, nyitott, kommunikatív férfi.
Egy telefonos tanácsadó cégnél dolgozik, egyedül lakik és párkapcsolatban él egy felnőttként megvakult nővel. Kétéves kora óta cukorbeteg, de saját bevallása szerint nagyon elhanyagolta a betegségét, nem tartotta a diétát. Addigra már a bal látáskorrekció Orsk teljesen megvakult, amit addig észre sem vett — amikor viszont a kórházban ezt közölték vele, elájult.
Látás idegi útjai
A többszöri operáció ellenére mind a két szemére teljesen megvakult, amire azonban — elmondása szerint — a látás útjai már volt ideje felkészülni. Az orvos a családjának azt javasolta, ne éreztessék vele, hogy minden megváltozott, kezeljék normálisan.
Szemléltette a látószerv anatómiáját és élettanát anyja az első hónapokban természetesen sokat segített neki, de nem helyette csinálta meg a dolgokat, hanem megmutatta, hogyan tud például egyedül vasalni, mosogatni. Pár hónappal megvakulását követően ment el a Szempont Alapítvány tanfolyamára, ahol megtanult fehér bottal a látás útjai, számítógépet használni stb.
Azóta önállóan él.
Nem vagyok fogyatékos, sosem szerettem ezt a szót. Egy vaksi hapsi vagyok. Roland a lehető legnagyobb segítséget kapta tőlük: normálisnak kezelték.
