Hogyan lehetne javítani egy könyv látásmódján, 20 órás legjobb üzleti könyv vállalkozóknak, szakembereknek és alkotóknak ban
A tudatállapotok szivárványa I. Előszó Az előadások nyíltak voltak, bárki részt vehetett rajtuk.
A termek minden egyes alkalommal zsúfolásig megteltek. Ezt Feldmár András egyrészt lenyűgöző stílusa, másrészt a régiónkban meglehetősen szokatlan, egyéni látásmódja segítségével érte el.
Ez a frenetikus siker késztetett bennünket arra, hogy könyv formájába öntsük az előadások teljes anyagát. A szerkesztők I. Ki ez a szkeptikus férfi?
Laing és a mikulás. A szavak szerepe. Mit csinált Jen-hui Csung-ni-nél? Hipnózis szülő és gyerek között.
Az Ad Librum kiadónál megjelent fantasy-történet szerzője az interjúban mesél arról, hogyan járta körül a regényében az őrület fogalmát, miként segít az írói honlapja az olvasókkal való kapcsolattartásban, hogyan tud évente egy regényt írni és miért csak negyedik szólásra kapja fel a fejét munka közben. Hogy bírja a tempót?
Mi a modern inkvizíció? Kell-e félni az oroszlántól? Van-e elmebetegség?
Lektori hírek
Ki a normális? Fel lehet-e darabolni az embert? Érdemes-e manipulációhoz folyamodni a kipusztulás ellen?
A gondolkodás és az orvosok hatalma. Mi az értelmiség feladata?
Személy szerint nem váltam azonnal rajongójává egyik történetnek sem, bár tény, jobbnak ígérkeztek, mint a korábban kikerültek a legtöbben volt spiritusz, és vártam a folytatást, végre végig is olvastam páratés most, ahogy a lektori híreket olvasom, eléggé meglepődtem. És ez is hasonlóan egyéni vélemény, mint a lektori ajánlások, vagy éppen nem-ajánlások. Tisztában vagyok vele, hogy a lektorok az egész szöveget látják, mi pedig csak éppen egy felütést, de a Lázadó renegátokról írt észrevételek után Az út jutott eszembe. Ott is csak annyit tudni, hogy volt egy kataklizma, Amerika felrobbant és kész, lehet, hogy van, amire nem is kell magyarázat.
Mi a gyereknevelés? A tanítás lényege. Valamit hoztam nektek és szeretnék valamit kapni is tőletek.
„Tessék kézbe venni”
Nem információkat akarok nyújtani — azokat bárhol kaphattok — hanem azt szeretném, ha megízlelnétek egy bizonyos gondolkodásmódot. Egy kicsit mesélek magamról. Szkeptikus vagyok. Ez azt jelenti, hogy kételkedem, hitetlen vagyok és semmit sem hiszek el, főleg azt nem, amit valaki mond nekem vagy azt, amit valahol olvasok, sőt, a saját élményeimet hogyan lehetne javítani egy könyv látásmódján hiszem el.
Az élményemet elhiszem, csak azt nem, hogy mit jelent. Annyira szkeptikus vagyok, hogy mindent megkérdőjelezek. Ez nem azt jelenti, hogy cinikus vagyok. A szkepticizmus és a cinizmus között óriási a különbség.
Ha cinikus lennék, akkor nem bíznék abban, hogy általában jók az emberek. Gyakran kerültem olyan helyzetbe, amikor jó emberekkel találkoztam, tehát tudom, hogy léteznek. Ha cinikus örökletes myopia kezelés, akkor nem hinném el, hogy vannak. A legkedvesebb tanáromat, R. Laingnek hívták. Ő skót pszichiáter volt és szintén szkeptikus. Gyermekkorát Glasgowban töltötte.
A szülei nem nagyon vitték sehova, csak az iskolatársait ismerte, iskola után haza kellett mennie, így nagyon elszigetelten élt.
- Táplálék felhasználása a látás javítása érdekében
- 20 órás legjobb üzleti könyv vállalkozóknak, szakembereknek és alkotóknak ban
- “Fontos hangsúlyozni, hogy mindennek két oldala van” – Könyv Guru
- Lektori hírek – Aranymosás Irodalmi Magazin
- Tegye vissza a látványomat
Körülbelül öt éves korában még mindig hitt a Mikulásban. Mi hozzuk az ajándékot. Addig elhitt mindent, amit a szülei mondtak neki.
Egyéb megosztás A könyvkötők csillaga rég leáldozott, de vannak, akik nem adják fel. A polcokon különféle súlyú és mintájú papírívek.
Hitt abban, hogy a szülei igazat mondanak, és ha valamire azt mondják, hogy úgy van, akkor az úgy is van. Eddig azonban a szülei azt mondták neki, hogy létezik a Mikulás. Ő pedig hitt nekik.
20 órás legjobb üzleti könyv vállalkozóknak, szakembereknek és alkotóknak 2020-ban
Amikor azonban a szülei azt mondták, hogy ők a Mikulás, és Ronald rájött, hogy eddig mindig hazudtak, akkor — úgy nyolc-kilenc éves korában — elhatározta, hogy soha, senkinek semmit nem fog elhinni, sem azt, amit mondanak neki, sem azt, amit olvas. Így lett belőle az, aki lett. Később, majd elmondom, hogy ki is lett. Ez a kis történet arra figyelmeztet bennünket, hogy valószínűleg a szavakról kell beszélgetnünk, hiszen az, hogy hogy érzem magam, attól függ, hogy éppen ki mit mond nekem, vagy éppen hogyan gondolkodom, mert gondolkodni sem lehet szavak nélkül.
- Látásélesség 60 0
- Libri Magazin by Libri Könyvesboltok - Issuu
- KÖNYVTÁR > Könyv > Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa (I. rész)
A szavaknak tehát nagyon fontos szerepe van. Azt is tudjátok, hogy a hipnózist legtöbbször végeredményben szavakkal hozzák létre. Nagyon furcsa dolog az, hogy a tudatállapotunk nagyon meg tud változni — egyik pillanatról a másikra — egy-két szó miatt. Az én tudatállapotom, ebben a pillanatban más, mint a ti tudatállapotok.
Ha helyet cserélnék valakivel, akkor mindkettőnk tudatállapota azonnal megváltozna.
“Fontos hangsúlyozni, hogy mindennek két oldala van”
Mielőtt még továbbmennék, szeretnék felolvasni nektek egy történetet. Ezt egy nagyon jó barátom, egy budapesti festőművész írta le.
Karácsony Gábornak hívják. Amellett, hogy festőművész — és szerintem az egyik legnagyobb élő festőművész — a szabadidejében megtanult kínaiul, és sok kínai írást lefordított. A történet címe: Jen-hui Konfúciusznál. Ez a történet arról is szól, hogy én miért vagyok itt, és arról is, hogy miért nehéz a helyzetem. A történetben valaki el akar menni valahová azért, hogy valami jót tegyen. Én nem politikailag szeretnék jót tenni. Nem arról van szó, hogy Kanadából Magyarországra jöttem, hogyan lehetne javítani egy könyv látásmódján inkább a pszichológia országáról szól a történet.
A pszichológia azon országáról, amit nektek tanítanak, valamint amit nekem tanítottak Kanadában, hisz a kettő között nincs nagy különbség. Amiket mondani fogok, az — remélem — megvált benneteket a pszichológia démonától. Íme tehát a történet: Jen-hui elment Csung-ni-hoz azért, hogy búcsút vegyen tőle.
Csung-ni megkérdezte: — Hová készülsz? Jen-hui azt mondta: — Veibe.
