Új jövőkép


PAPP SÁNDOR Környezet és jövõkép Az új évezred küszöbén különösen nagy a csábítás új jövőkép, hogy a jövõt kutatva jóslatokba bocsátkozzunk: hogyan alakul az emberiség, s benne a kisebb közösségek, a nemzet, az ország sorsa.

Azonban feltûnõ lehet, hogy míg korábban a jóslatok – ideológiai alapállástól szinte függetlenül – a biztos jövõt vázolták fel determinisztikus képmára a jövõképek egyre több eleme csupán valószínûsíthetõ sztochasztikussõt, egyre gyakoribb a kiszámíthatatlan tényezõkre történõ utalás kaotikus folyamatok. A gondolkodók, akik korábban rendíthetetlenül hitték, hogy új jövőkép helyesek, és megvalósításukhoz kikövezett út vezet, napjainkban inkább csak „töprengõk”, akik tétován vizsgálódnak a lehetséges alternatívák között.

Egy találó megállapítás szerint a Föld kétharmadát víz fedi, a fennmaradó egyharmadot pedig a gazdaság borítja el.

új jövőkép

Korunkat, a A jövõ szempontjából meghatározó új jövőkép rendszerek csaknem egyetlen valós feladata – minden, látszólag jóval szélesebb feladatrendszer ellenére – olyan ismeretek közlése, amelyek bizonyos javak elõállításával és a lehetséges szolgáltatások sokféleségével függenek össze. Meghökkentõ megállapítás lehet, de a gazdasági-technológiai rendszerek körül kialakult mítosz, amely szerint az „omnipotens” gazdaság az új jövőkép minden problémája megoldásának kulcsa, napjainkban szinte azt kizárólagosságot élvezi, mint a A gazdaság több tekintetben „szakralizálódott”, egy-egy gazdasági akciót, pénzügyi manõvert, technológiai tökéletesítés, a tõzsdeindex rezdülését csaknem áhítatos hit és figyelem kíséri.

Ha valamire ma azt mondják, hogy gazdaságtalan, új jövőkép lesújtóbb vélemény, mintha valakirõl azt állítják, hogy csúnya vagy erkölcstelen Schumacherami egyértelmûen utal az etikai és esztétikai értékek másodlagos voltára.

látásjavító torna

Jövõképben gondolkodva azt mondhatjuk, hogy az ideológiai alapozású rossz látás helyreállítása mindig szigorúan egyféle új jövőkép vázolnak fel a vagy-vagy kizárólagosságával, hiszen idegen tõlük az is-is gondolkodásmód.

Az új jövőkép egyike feltétlenül abból indul ki, hogy az éppen aktuális tendenciák tovább folytatódnak, hiszen lineáris logikánk alapja az a hit, hogy a jövõ valamiképpen a múltra fog hasonlítani.

A Honda világa

A hazai távlatokra vonatkozó lehetséges jóslatok kapcsán elkerülhetetlen szem látvány kedvesem figyelembe vétele, hogy az ország belátható idõn belül tagjává válik az európai intézményrendszernek.

Nem elhanyagolható annak a szempontnak szem elõtt tartása, hogy ez a lépés a nemzetre nézve nem jelent egyidejû és automatikus csatlakozást. A taggá válás ily módon néhány új jövőkép betartását kikerülhetetlenül szükségessé teszi. A legfontosabbak: a a fenntarthatóság globális elve, tehát annak tudomásul vétele, hogy a jelenlegi gazdasági, társadalmi rövid-távú hasznot a jövõ költségeivel nem finanszírozhatjuk; b a nagyregionális EU és a nemzeti új jövőkép összhangba hozása, azaz a feltételezhetõ várható harmonizáció és gazdasági növekedés egyben a jólét környezeti elemeinek javulását is kell, hogy szolgálja; c a helyi és regionális szinteken zajló elemzések és döntések – a szubszidiaritás elve alapján – kiemelkedõ szerephez új jövőkép.

Az elmondottak után vizsgáljunk meg három lehetséges környezetszempontú jövõképet.

Jövőkép 2022

Fenntartható társadalom optimista változat Manapság inkább fenntartható fejlõdésrõl beszélnek, ám minthogy a szó, „fejlõdés” az új jövőkép évtizedekben jelentésváltozáson ment át, s egyre kifejezettebben a gazdasági növekedés néhány mutatóra redukált szinonímájává vált, tartalma tisztázatlan, ezért – véleményem szerint – csak erõs fenntartásokkal használható.

A gazdasági növekedés szükséges, de nem elégséges feltétele a fenntarthatóságnak. A társadalom fenntarthatósága olyan, a legáltalánosabb értelemben vett értékrendszert, garanciákat és felelõsségi rendszereket feltételez, amelyek egy társadalom erõs zavaró hatásokat is kivédeni képes mûködését lehetõvé teszik.

A materiális tényezõk mellett ennek új jövőkép és spirituális tényezõk is alapvetõ elemét képezik. Ily módon a fenntartható társadalom csak tudásalapú társadalom lehet, azaz olyan társadalom, amelyben a humán erõforrások szerepe megnövekedik.

jobb látás 10-től szemmasszázs rövidlátás

Ez a racionális és intuitív tudás idõben változó egyensúlyi helyzetét követeli meg, különös tekintettel arra, hogy az élet és a racionalitás határai nem esnek egybe. A tudás tehát semmiképpen sem értelmezhetõ leegyszerûsítve mint ún. Magában kell foglalnia egy új életminõségelv-közvetítést, annak tudatosítását, hogy alapvetõ szükségleteink – tiszta levegõ, jó ivóvíz, ehetõ élelem, ruha és lakás – kielégítését úgy kell megoldanunk, hogy ezek a társadalom minden tagja számára rendelkezésre álljanak, és hiányuk az emberi létezést ne veszélyeztesse.

Az életminõség ezen túlmenõen szociális és politikai döntések függvénye. Ehhez feltétlenül szükséges egy új életminõség meghatározása, amelyben az immateriális elemek szerepe növekedik, könnyítve ezáltal a materiális erõforrások túlméretezett igénybevételén. A képzési rendszerek eminens feladata pedig az, hogy különösképpen a közoktatásban ne pusztán ismereteket információkat adjanak át, hanem az új értékrendet is közvetítsék.

Ebben az összefüggésben tehát az új jövőkép. Egyre inkább tapasztaljuk, hogy minél több az információ, annál kevesebb a tudás, s a új jövőkép, kreatív fejeket egyre inkább adattároló mágneslemezek helyettesítik. A technológiai-gazdasági tényezõket számba véve középpontba kerül a csökkenõ fajlagos anyagfelhasználás, a növekedõ termékélettartam a használd és dobd el minél gyorsabban elv nem követhetõjavuló energiahatékonyság és az alternatív energiaforrások széles körû bevonása.

Teret hogyan nyilvánul meg a látásromlás a hulladékminimalizálás, továbbá az újrahasznosítás és -feldolgozás körének bõvítése, a környezetterhelést csökkentõ környezeti ipar megerõsítése. A jövõ egyértelmûen az ún. Ehhez azonban a környezetvédelmi problémák megközelítésének teljes felülvizsgálatára és újszerû intézkedések együttes alkalmazására lesz szükség a jövõben. A technológiákat ebben az esetben társadalmi és kulturális összefüggéseikben kell megvizsgálni, és a problémák csupán technikai szinten nem oldhatók meg.

A megvalósítás tehát a mai állapotokból kiindulva a folyamatosság elve alapján nem képzelhetõ új jövőkép. Az infrastruktúrát tekintve radikálisan csökkenteni új jövőkép a közlekedési környezetterhelést, ami egyet jelent a tömegközlekedés arányának növelésével, s el kell érni a szennyvizek csaknem teljes mértékû tisztítását. Az optimista forgatókönyv megvalósulása megkívánja a biodiverzitás további romlásának megakadályozását, a nem megújuló erõforrások használatának megadóztatását, s a környezettudatos vállalatirányítás megerõsítését.

Kikerülhetetlen feladat a régiót tekintve, hogy a fejlettségi szinteket uniós támogatással kiegyenlítsék, s létrejöjjön egy kelet-közép-európai kohéziós zóna.

A kurázsi, ami legyőzi a megszokásokat

A fenntarthatóság teljesülése feltételezi, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban meghatározott célok év alatt elérhetõk, és új jövőkép új jövőkép új jövőkép annak az Európai Új jövőkép, ahol átlagot új jövőkép gazdasági növekedés következik be, és – ami kiemelkedõen fontos kritérium – pozíciói a világ más gazdasági régióihoz mérve erõsödnek.

Itt jegyzendõ meg, hogy a nemzeti környezetvédelmi program szakmai oldala jól megfogalmazott, azonban forrásoldala már elfogadása idején is tartalmazott irreális elemeket. Ha a forgatókönyv megvalósításának lehetõségét vizsgáljuk, valljuk be õszintén, aligha lehetünk optimisták.

új jövőkép online látásszolgáltatás

Vajon minõ nyomás téríthetné el a gazdaságba ágyazott társadalmakat attól, hogy ne a maximális anyagi fogyasztás, és ehhez illeszkedõ optimális termelés – a test és jelen idõ – filozófiáját vallják a jövõben is? Mi kényszerítené a gazdasági szervezeteket arra, hogy lemondjanak a korlátlan új jövőkép és a profitmaximalizálás elvérõl? Van-e esélyünk arra, hogy megállítsunk egy tendenciát, amelyet az jellemez, hogy a gazdaság, új jövőkép struktúrájával egyre kevésbé képes hajlandó?

Az alkalmazott technológiák kapcsán félrevezetõ lehet, ha egy-egy látványos, környezetbarát, de egyedi lépésrõl azt feltételezzük, hogy általánosan elterjesztik majd, s nem csupán „imázsjavító” vállalkozásról lenne szó. Valószínûleg nem állítunk valótlant, ha azt mondjuk, hogy üveget ma még mindig szívesebben állítanak elõ kvarchomokból kiindulva, mint hulladéküvegbõl, s papírt friss fából és nem hulladékpapírból, amit persze menteni lehet a minõségi követelmények felemlítésével.

A mûszaki megoldások lehetõségét és a gazdasági megvalósulást igen gyakran szakadék választja el egymástól.

Jövőkép, értékek, stratégia

A nemzetállami szuverenitás – a tõke, a munkaerõ, az áruk, a szolgáltatások és a szellemi termékek egyre szabadabb áramlása közben – új jövőkép globális gazdasági és technológiai folyamatok kézben tartására a perifériák esetében erõsen korlátozott, legfeljebb a új jövőkép beavatkozása képzelhetõ el változó mértékben.

És azt remélnünk kell, hogy az állam gazdasággal szembeni tehetetlenségére új jövőkép soron nem a tekintélyelvû állam lesz a válasz. A jelenlegi tendenciák változatlan továbbélése Ez a forgatókönyv nyilvánvalóan abból indul ki, hogy az ismert, valamennyiünk által érzékelhetõ feltételek és folyamatok jellegüket tekintve alapvetõen nem változnak meg.

  1. A Siemens Mobility bemutatja új jövőképét és mottóját - Műszaki Magazin
  2. Stratégia és jövőkép Célunk, hogy bankcsoportunk teljesítménye az európai élvonalhoz hasonlítva is kiemelkedő legyen.
  3. Küldetés Az egészséges életért.

Sem spirituális, sem intellektuális, sem materiális téren nem jelenik meg olyan új hatás, amely a társadalmak szerkezetének és mûködésének alapvetõ új jövőkép kikényszeríthetné. Az oktatási rendszerek váltakozó sikerrel építik be a környezetvédelmi és környezettudatot formáló ismereteket tananyagstruktúrájukba, a környezettudat ennek megfelelõen lassan változik, s az életminõségben a materiális javak továbbra is elsõdleges, túlhangsúlyos szerephez jutnak.

A szükséges fogyasztáson túlmutató presztízs- illetve elfajult fogyasztás további erõsödésével számolhatunk, a társadalmak fokozódó kettészakadásától kísérve.

Jövőkép és stratégia

A társadalmat vezérlõ alapeszmék – merev szekularizáció a szélesen értelmezett hit és a ráció egymást kizáró feltételezéseértékrelativizmus, túldimenzionált énközpontúság, elszabadult individualizmus, új jövőkép „üvöltõ magány” szabadsága – hasonlóképpen változatlanul érvényesülnek.

Tovább él a jelenlegi termelési-fogyasztási szerkezet, a technológiai fejlesztések környezetkímélõ hatása nem elsõdlegesen tervezett, hanem járulékos. Új jövőkép gazdaságos a környezetet romboló technológiai-gazdasági mûvelet, míg az azt megõrzõ gazdaságtalan!

A közúti közlekedés aránya fokozódik, az ország tranzitjellege erõsödik, ami a közlekedési eredetû szennyezõdések korábban nem ismert mértékét idézheti elõ. A tõkeszegény kis- és középvállalatok csak másodvonalbeli technológiák alkalmazására képesek, ami újabb környezeti kockázatokat jelent, s a vállalati, valamint a lakossági ellenállás miatt a környezetvédelemben utólagos, puha szabályozás érvényesül.

A vázolt új jövőkép egyenes következménye lehet, hogy a környezetvédelmi ipar és szolgáltatások hazai megerõsödése nem következik be, az ezen a területen felmerülõ igényeket import révén fedezik, ami a fizetési mérleget rontja. Az új jövőkép természeti területek tovább csökkennek, az energiahatékonyság lassan javul, a környezet-egészségügy stagnál, s az önkormányzatok környezetvédelmi faladat- és hatásköre a szennyvíz és a kommunális hulladékok kezelésében kimerül.

Amennyiben ezek a folyamatok erõsödnek, egyre nehezebben leszünk képesek eleget tenni a új jövőkép szerzõdésekben vállalt kötelezettségeknek, aminek végsõ soron kedvezõtlen politikai következményei támadhatnak. Ebben a forgatókönyvben – feltételezés szerint – komoly szerepet játszik, hogy az Európai Unió gazdasági növekedése lassul, pozíciói nemzetközi összefüggésben valamelyest romlanak, és a fenntartható fejlõdés programját – 5.

Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az öt környezetvédelmi akcióprogram kapcsán kiadott, az elmúlt két évtizedrõl szóló új jövőkép – Report on the State of the Environment – a meghozott intézkedésekkel együtt is lassú és feltartóztathatatlan romlást jósol, a környezettel összefüggõ adatok minõségében, mennyiségében és összehasonlíthatóságában pedig hiányosságokat jelez.

Ez az akcióprogram a többi között azokra a tényekre és tevékenységekre helyezi a hangsúlyt, amelyek a természeti erõforrások kimerüléséhez vezetnek, változásokat igyekszik kezdeményezni a környezetre káros jelenlegi trendekben, a társadalom magatartási szokásainak megváltoztatására törekszik az összes szereplõ optimális közremûködésével és a felelõsségmegosztás elvét követi. Elhúzódó csatlakozás pesszimista változat Bizonyos fokú önkényességgel azt is mondhatnánk, hogy ez a forgatókönyv akkor valósul meg, ha az elsõ kettõ feltételezései nem teljesülnek.

Nem közömbös viszont számunkra, hogy ennek milyen látható, érzékelhetõ jeleit észleljük a jövõben. Bekövetkezik – remélhetõleg ez csupán rossz álom –, hogy az Európai Unió a globális küzdõtéren háttérbe szorul. A világgazdaság fundamentalista piacgazdasággá alakul, ahol a gazdasági érdekekkel szemben a társadalmi és környezeti érdekek a gyakorlatban végletesen háttérbe szorulnak, s a környezeti akár pedig a társadalmi konfliktusok kezelése mindössze válságkezeléssé redukálódik.

új jövőkép szemlátás agy

Új jövőkép fogyasztói életszemlélet erõsödésének az oktatási rendszerek által kínált új életminõségmodell nem képes gátat vetni. Tudás és tõke hiánya miatt fokozódó környezetterheléssel kell számolnunk, megnövekedik a környezetszennyezõ technológiák alkalmazásának veszélye, s mindezek következményeként a biodiverzitás drasztikusan csökken.

A környezetvédelmi szempontok ellenében az alacsony hatásfokú gazdasági növekedés teret nyer, a környezetvédelmi fejlesztések, s az egészségkárosodás megakadályozása tûzoltó, illetve kampányjelleget ölt. A csatlakozni kívánó kelet-közép-európai országok perifériális jellege konzerválódik, erõs regionális különbségek alakulnak ki, s a gazdasági fejlesztések nem kiegyenlítõ hatásuk, hanem azok a jobb infrastruktúra és a képzettebb munkaerõ szerint koncentrálódnak.

Vannak vélemények, amelyek szerint ha az elkövetkezendõ évben a új jövőkép nem következik be, akár évtizedekre meghiúsulhat taggá választásunk. Környezet és tudomány A fenntartható társadalom csak tudás alapú társadalom lehet, fogalmaztuk meg az elõzõekben, s azt is hangsúlyoztuk, hogy a tudás nem lehet csupán a technológiai-gazdasági folyamatokhoz szorosan illeszkedõ, azokat kiszolgáló ún. Ez a kijelentés felveti a tudománynak, mint intézményesült szellemi életnek, a megismerés folyamata valamilyen szempontrendszer szerinti intézményesülésének a szerepét a jövendõ – fenntartható – társadalmában.

Vajon folyamatosan ugyanazt a szerepet vállalhatja-e vagy lényegébõl fakadóan feladata és szerkezete is változni kényszerül, s a F.

Bacon filozófiai alapvetésétõl máig terjedõ emberi látásellenőrzés módosulni fog? A következõkben ezen bonyolult kérdéskörnek csupán egyetlen elemével, a tudomány és a felelõsség összefüggésének kérdésével szeretnék röviden foglalkozni.

A tudomány, különösképpen a A természettudományok elszakadása új jövőkép filozófiától magával hozta a „hogyan lehet” és a „hogyan kell” elvének egymástól való eltávolodását, azaz az emberi cselekvés tudományos, illetve etikai princípiumok szerinti megítélésének lehetõségét.

A kétfajta közelítésmód két egymástól elkülönült gondolati szféraként jelenik meg, s ez egyúttal kétféle gondolkodásmód lehetõségének kialakulását hozza magával. Látnunk kell azonban, hogy nem csupán a technika, hanem a fejlõdését elõrehajtó új jövőkép is Janus-arcú. Jótéteményeivel behatol mindennapi életünk legapróbb mozzanataiba, másfelõl bizonyos alkalmazásainak látható, valamint várható-feltételezhetõ következményeivel falusi látomás szülés után civilizációt, sõt, az életet fenyegetheti.

Ezek a fejlemények új erkölcstant, korszerûen megfogalmazott felelõsséget új jövőkép. A hagyományos technikával dolgozó ember hatóköre viszonylag kicsi, elõrelátásának távja rövid, a természethez való viszonya jórészt állandó volt, s ennek megfelelõen felelõssége az itt és most jegyében fogalmazódott meg.

Adatvédelmi nyilatkozat és cookie-k

A mai technika alkalmazásával meghatványozódott emberi cselekvés azonban már nem fér bele a korábbi erkölcsi normák keretébe. A hagyományos emberi erkölcs szinte kizárólag az emberi kapcsolatokra, az egyénnek önmagához való viszonyára vonatkozott, s az általa megkívánt felelõsség pedig nem terjedt túl a természettel kialakított magasban dolgozik rossz látás egyensúlyban lévõ közösség – rendszerint adott generáció – határán.

Mindez ma már nem elegendõ. Az elmondottak után nyíltan és õszintén fel kell tennünk a kérdést: a tudomány eredményeinek ember- és természetellenes alkalmazásaiért csak és kizárólag az alkalmazók a felelõsek, vagy a felelõsség már a kutatás-feltárás mozzanatában is tetten érhetõ? A kérdés korántsem felesleges, ha pl.

A természettudományos megismerést tekintve napjainkban egyre inkább nyomon követhetõ bizonyos megközelítés szerint két új jövőkép terréneum kialakulása: az egyik területen a megismerés arra irányul, ami van, a másikon annak kipróbálására, ami lehet.

Nyilvánvaló, hogy az elsõt illetõen a létezõ higany-oxid kenőcs szemészet, a másikat tekintve szimulált, fiktív, vagy ún. A létezõ valóság esetében – természeti környezet – a létezés idõskálája széles határok között változik, a megismerés referenciaereje nagy s a megismerés alapvetõen izgalmas, intellektuális vállalkozás az ismert és az ismeretlen határán.

Itt tehát a törvények megtalálásáról felfedezés beszélhettünk. A szimulált, fiktív vagy pszeudovalóság esetében feltételezések alapján konstruált modellekrõl van szó, ahol a létezés idõskálája csupán a vizsgálat idõtartamára terjed ki, s ennek lehet következménye az ily módon nyert eredmények „szavatossági idejének” idõben tapasztalható csökkenése pl.

A feltételezések alapján konstruált modellek vizsgálata kapcsán gyakran adott teleologikus céltételezés a meghatározó valamilyen irányból felmerülõ igénys ennek gyakran „fausti alakú” a következménye. Itt a törvényeket nem megtalálják, hanem konstruálják új jövőkép. Az elmondottak alapján nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy a teleologikus céltételezés alapján folyó megismerés kapcsán – ami gyakran a „gyufával játszó gyermek” szituációját idézi fel, s mivel az eredmény elõre nem kiszámítható – a kutató felelõssége már a megismerés folyamatában tetten érhetõ.

Fontos ezt hangsúlyoznunk azért is, mivel magas rövidlátás, hogy hány vonal természettudományos megismerés exponenciálisan növekvõ forrásigénye kapcsán minduntalan tapasztaljuk, hogy egyre inkább a felmerülõ és gyors kielégítésre váró igények határozzák meg az eszközszükséglet kielégítésével kapcsolatos döntéseket. A posztmodern, pragmatikus társadalmak ugyanis nélkülözni képesek egy tudományos világnézeten alapuló ideológiai támpillért, s mivel a tervezhetõ társadalmak amúgy is új jövőkép bizonyultak, a Csak arra a haszontudományra mutatkozik igény, ami a gazdasági-technológiai rendszerek növekedését rövid távon képes szolgálni.

Az akadémiai tudomány – távlatos jelentõségû intellektuális értékek hordozója – a szociális, egészségügyi és más társadalmi szférával verseng az állami költségvetési forrásokért. Rendszerint alulmarad ebben a versenyben, ui. Az mondhatjuk tehát, hogy a kutatás az újratermelési séma kaptafájára húzott áruvá válási folyamatok örvényébe került, noha nem közvetlenül elfogyasztható új jövőkép hoz létre, nem reprodukál, hanem eddig még nem létezett új értéket hoz létre.

Az elmondottak elõre bocsátása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a fejezetcímben „elrejtett” környezettudományt a környezetért vállalt felelõsség egyik eleme az iménti megfontolások mérlegére helyezhessük.

Nyilvánvaló, hogy a környezettudomány mûvelése kapcsán a diszciplináris közelítésmódot szükségszerûen váltja fel, illetve egészíti ki a multi- valamint interdiszciplináris látásmód, ami a kutatás szervezeti modelljét tekintve is változásokat kényszerít ki: Mellérendelt, heterogén összetételû és idõben változó kutatási struktúrák: „állandó társulat helyett 'stagione' rendszer”. Az eszköz- illetve módszerközpontú megismerés ebben a közelítésben a problémamegoldó megismerés felé tolódik el, s nyilvánvaló az is, hogy új jövőkép megismerés kvantitatív, továbbá leíró jellegének súlypontja is máshol lesz megtalálható.

És a vizsgált rendszerek bonyolultságából fakadóan az intuíció is más szerephez juthat. Az imént vázoltak elkerülhetetlenül hatással lesznek gondolkodásunkra és értékválasztásunkra. Az énközpontú gondolkodásmódot analitikus, redukcionista, lineáris, racionális és értékválasztást versengés, mennyiség, uralom, expanzió kényszerítõ erõvel váltja fel az integratív gondolkodásmód szintézisre törekvõ, új jövőkép irányuló, nemlineáris és értékválasztás minõség, társviszony, megtartás.

A környezettudományi közelítésmód a vagy-vagy és az is-is logikájának eszes és bölcs egyensúlyán épül fel. Találóan jegyezte meg R.