Meggyógyítottad a látásod


Amikor a bánat, a szenvedés és a halál tragédiájával nézünk szembe, bíznunk kell Istenben. Spencer W. Kimball életéből Spencer W. Kimball már kisgyermekkorában elszenvedte szerettei elvesztésének meggyógyítottad a látásod. Amikor nyolc éves volt, húga, Mary, nem sokkal születése után meghalt. Egy hónappal később Spencer szülei megérezték, hogy az ötéves Fannie, aki már hetek óta szenvedett, hamarosan eltávozik az élők sorából. Mindannyiunkat, gyermekeket, felébresztettek a kora éjszakában, hogy jelen legyünk.

Emlékszem a nappalinkban lejátszódó jelenetre…, szeretett édesanyám zokogott haldokló ötéves kisgyermekével a karjaiban, mi pedig mind köré gyűltünk. Hazaszaladtak, és ott találkoztak a püspökükkel, aki maga köré gyűjtötte őket, és elmondta nekik, hogy édesanyjuk az előző napon meghalt. Kiszaladtam a házból az udvarra, hogy egyedül legyek a patakzó könnyeimmel.

Látó- és hallótávolságon kívül, mindenkitől távol, zokogtam és zokogtam. Minden alkalommal, amikor kimondtam, hogy »anya«, újabb könnyzápor tört fel szemeimből, míg azok el nem apadtak. Anya — halott!

látomás és balett a látás eltávolítva

De hát, az nem lehet! Az élet nem mehet így tovább… A tizenegy éves szívem majd megszakadt. Kimball elder, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, messze került otthonról, egy súlyos műtéti beavatkozásból való felépülés során.

Kimball mindig vigaszra talált az imában és az evangélium tantételeiben. Még gyermekkorában is tudta, hová forduljon, hogy békére leljen. Szolgálata során Kimball elnök gyakran nyújtott vigasztaló szavakat azoknak, akik szeretteik elvesztését gyászolták.

Vérnyomás ingadozás, szívszorító érzés

Bizonyságot tett az örökkévaló tantételekről, biztosítva a szenteket, hogy a halál nem jelenti a létezés végét. Szemeinkkel csupán néhány kilométerre látunk el.

a látás romlása cseppek után

Füleinkkel csupán néhány évig hallunk. Olyan, mintha egy szobába lennénk bezárva, bekerítve, amikor azonban kihuny eme életnek fénye, akkor majd átlátunk a halandó korlátok felett… A falak leomlanak, az idő megszűnik, és a távolság elhomályosodik és eltűnik, miközben átlépünk az örökkévalóságba… és mi azonnal kilépünk egy olyan nagyszerű világba, amelyben nincsenek földi korlátok. Hat ember vesztette életét. Isten miért nem akadályozta ezt meg? Miért kell a fiatal anyának rákban meghalnia és nyolc gyermekét édesanya nélkül hagynia?

Az Úr miért nem gyógyította őt meg? Egy kisgyermek vízbe fulladt; egy másikat elütöttek. Egy férfi váratlanul meghalt szívkoszorúér-elzáródásban, miközben a lépcsőn meggyógyítottad a látásod felfelé. Testét a lépcső aljában találták meg, miután meggyógyítottad a látásod onnan. Miért teszi ezt velem az Úr? Nem tudta volna figyelembe venni, hogy három kisgyermekemnek még mindig szüksége van egy édesapára? Biztos vagyok abban, hogy egyszer meg fogjuk érteni és megbékülünk velük.

Jelenleg azonban az evangélium tantételeiben kell kutatnunk megértésért a tőlünk telhető legjobban. Vajon az Úr volt az, aki a repülőgépet nekivezette a hegynek, hogy ezzel az utasok életét kioltsa, vagy azt emberi vagy műszaki hibák okozták? Vajon Mennyei Atyánk okozta azt a karambolt, amely hat embert szólított el az örökkévalóságba, vagy ez annak a sofőrnek a hibája, aki figyelmen kívül hagyta a közlekedési szabályokat?

Isten vette el a fiatal anya életét, vagy késztetett arra egy kisgyermeket, hogy a csatornába tipegjen, vagy Ő vezetett egy másik gyermeket a szembejövő autó elé? Talán az Úr okozott szívrohamot a férfinak?

Korai volt még a misszionárius halála? Adjatok rá választ, ha tudtok. Én nem tudok; hiszen bár tudom, hogy Istennek hatalmas szerepe van életünkben, mégsem tudom, hogy mennyi mindent okoz Ő, és mennyi minden van, amit egyszerűen csak megenged. Bármi legyen is a válasz, van valami más, amiben biztos vagyok. Megakadályozhatta volna az Úr ezeket a tragédiákat? A válasz: Igen! Az Úr mindenható. Minden hatalma megvan ahhoz, mit kell tenni látássérülés esetén? irányítsa életünket, megóvjon minket a fájdalomtól, meggátoljon minden balesetet, vezessen minden repülőt és autót, tápláljon minket, megvédjen bennünket, megszabadítson a fáradozástól, az erőfeszítéstől, a betegségtől, sőt még a haláltól is, ha úgy kívánja.

De nem fog. Meg kellene tudnunk érteni ezt, hiszen felismerhetnénk, mily ostobaság lenne tőlünk megkímélni a gyermekeinket minden erőfeszítéstől, csalódástól, kísértéstől, bánattól és szenvedéstől.

Tragédia vagy rendeltetés?

Alapvető evangéliumi törvény az önrendelkezés és az örök fejlődés. Az óvatosságra vagy az igazlelkűségre való kényszerítés semmissé tenné ezt az alapvető törvényt, és a növekedés lehetetlen lenne.

Ha azonban az életre örökkévaló dologként tekintünk, mely messze a halandóság előtti múltba, majd az örökkévaló, halál utáni jövőbe nyúlik, akkor minden történés a helyes megvilágításba kerülhet. Nincs-e bölcsesség abban, hogy ő megpróbáltatásokat ad nekünk, hogy felülkerekedhessünk rajtuk; felelősségeket, hogy elérhessünk bizonyos dolgokat; munkát, hogy izmainkat megkeményítsük; bánatot, hogy lelkünket megpróbálja?

Nem azért vagyunk-e kitéve a kísértéseknek, hogy erőnk próbára tétessen; nem azért vagyunk-e betegek, hogy türelmet tanuljunk; nem azért halunk-e meg, hogy halhatatlanná váljunk és megdicsőüljünk? Ha minden beteg, akiért meggyógyítottad a látásod, meggyógyulna, ha minden igazlelkű ember meggyógyítottad a látásod részesülne, a gonoszok pedig elpusztulnának, akkor az Atya programjának egésze semmivé lenne, és véget érne az evangélium alapvető tantétele, az önrendelkezés.

Egy embernek sem kellene hit által élnie. Ha a jótevőnek azonnal megadatna az öröm, békesség és jutalom, nem létezhetne a rossz — mindenki jót tenne, de nem a jótett helyes volta miatt. Nem lenne erőpróba, sem jellemfejlődés; nem nőne az erő, nem létezne önrendelkezés, csupán sátáni irányítás. Ha minden imánkra azonnal választ kapnánk a mi önző vágyaink és korlátolt értelmünk szerint, akkor nem volna, vagy legalább is csak elenyészően kevés számban fordulna elő szenvedés, bánat, csalódottság, vagy akár a halál, és ha ezek nem lennének, akkor nem lenne öröm, siker, feltámadás, örök élet és isteniség sem.

Emberekként kiűznénk az életünkből a fizikai fájdalmat és a mentális gyötrelmet, és biztosítanánk magunk számára az állandó nyugalmat és kényelmet, de ha bezárnánk az ajtót a bánat és nyomor előtt, talán kizárnánk legnagyszerűbb barátainkat és jótevőinket. A tanulásunkat szolgálja, olyan tulajdonságok kifejlesztését, mint például a türelem, a hit, az erő és az alázat.

Whitney Vannak emberek, akik megkeserednek, mikor látják szeretteiket gyötrelemtől, vég nélküli fájdalomtól és fizikai kíntól szenvedni. Néhányan kegyetlenséggel, közömbösséggel és igazságtalansággal vádolnák az Urat.

Oly alkalmatlanok vagyunk arra, hogy ítélkezzünk! Isten azonban bölcsen helyezett mindannyiunkra meggyógyítottad a látásod korlátokat. Kifejleszthetem a papsági hatalmat, miközben tökéletesítem az életemet, mégis hálás vagyok azért, hogy még a papságon keresztül meggyógyítottad a látásod tudok meggyógyítani minden beteget.

Talán meggyógyítanék olyan embereket, akiknek meg kellene halniuk.

a látás segít

Talán enyhülést hoznék olyan emberek számára, akiknek szenvedniük kellene. Attól tartok meghiúsítanám Isten céljait. Ha korlátlan meggyógyítottad a látásod lenne, ugyanakkor korlátolt látásom és értelmem, talán megmentettem volna Abinádit a tűz lángjaitól, amikor máglyán megégették, és ezáltal jóvátehetetlen kárt okoztam volna neki.

Mártírként halt meg, és a mártírok jutalmát kapta — felmagasztosulást. Valószínűleg megvédtem volna Pált a megpróbáltatásaitól, ha hatalmam korlátlan lenne. Biztosan meggyógyítottam volna tövissel átszúrt testét.

Pál számtalan alkalommal elveszíthette volna önmagát, ha ékesszóló, egészséges és tekintélyes lett volna, valamint ha megszabadult volna mindazoktól a dolgoktól, amelyek alázatra kényszerítették őt… Attól félek, ha ott lettem volna a Carthage börtönben Talán megmentettem volna őket a szenvedéstől és a gyötrelemtől, ám megfosztottam volna őket a mártírok halálától és jutalmától.

Hálás vagyok azért, hogy nem kellett meghoznom egy ilyen döntést. Ilyen korlátlan hatalommal felruházva, bizonyosan szerettem volna megvédeni Krisztust a Gecsemánéban elszenvedett gyötrelmektől, a bántalmazásoktól, a töviskoronától, a törvényszék előtti rágalmazásoktól, a fizikai sérülésektől. Elláttam volna a sebeit és meggyógyítottam volna, ecet helyett frissítő vizet adva neki.

Talán megmentettem volna attól, hogy elszenvedje a halált, ugyanakkor megfosztottam volna a világot az ő engesztelő áldozatától. Nem merném vállalni annak felelősségét, hogy visszahozom szeretteimet az életbe.

Ha a halandóság lenne a tökéletes állapot, akkor a halál reményvesztettségre adna okot. Az evangélium azonban azt tanítja nekünk, hogy a halál nem tragédia, csak a bűn.

Oly keveset tudunk. Ítéleteink oly korlátoltak. Az Úr módszereit a mi szűk szemszögünkből ítéljük meg.

Hozzászólások

Beszédet mondtam a Brigham Young Egyetem egy fiatal hallgatójának a temetési szertartásán, aki a második világháború alatt vesztette életét. Fiatalemberek százezrei rohantak felkészületlenül az örökkévalóságba a háború pusztításán keresztül, és én kijelentettem, hogy úgy hiszem, eme igazlelkű fiatal azért hivatott a lélekvilágba, hogy hirdesse az evangéliumot ezeknek a gyarló lelkeknek. Ez talán nem igaz mindenkire, aki életét veszti, ám úgy éreztem, hogy rá igaz volt.

meggyógyítottad a látásod

A halál tehát lehetőségek előtt nyithatja meg az utat, beleértve Meggyógyítottad a látásod evangéliumának tanítását is. Arra intenek minket, hogy imádkozzunk azokért, akik betegek, és használjuk papsági hatalmunkat, hogy meggyógyítsuk őket.

Éljetek együtt szeretetben olyannyira, hogy siratjátok azok elvesztését, akik meghalnak, és méginkább azokét, akiknek nincs reménye a dicsőséges feltámadásra.

És lészen, hogy akik énbennem halnak meg, nem ízlelik képlet szerinti látásélesség a halált, mert az édes lesz számukra; És akik nem énbennem halnak meg, jaj azoknak, mert keserű a haláluk.

Van azonban három tényező, melyekből mindnek eleget kell tenni. Sokan nincsenek összhangban a szertartással, és nagy számban vannak azok, akik nem hajlandóak vagy nem képesek elegendő hitet gyakorolni. Meggyógyítottad a látásod utolsó tényező azonban ugyancsak fontosnak tűnik: ha nincsenek halálra szánva. Mindenkinek meg kell halnia. A halál az élet fontos része. Természetesen soha sem vagyunk teljesen felkészülve a változásra.

Nem tudván, hogy mikor következik be, helyesen tesszük, hogy harcolunk azért, hogy megőrizzük az életünket. Mégsem kell félnünk a haláltól. Imádkozunk a betegekért, szolgáljuk a szenvedőket, könyörgünk az Úrhoz, hogy gyógyítsa meg őket és enyhítse fájdalmukat, valamint őrizze meg életüket és halassza el halálukat, és ezt helyesen tesszük, de nem azért, mert az örökkévalóság annyira félelmetes… Ahogyan a Meggyógyítottad a látásod mondja, biztos vagyok abban, hogy ideje van a halálnak.

Életünket a számunkra elkészített tervével összhangban élhetjük, meggyógyítottad a látásod ostobán megrövidíthetjük, illetve véget vethetünk annak.

Meg vagyok róla győződve, hogy az Úr megtervezte a sorsunkat. Egy napon teljesen megértjük majd, és amikor visszatekintünk a kedvező jövőből, eme élet számos olyan történésével meg leszünk elégedve, amelyet oly nehéz megértenünk. Néha úgy gondoljuk, szeretnénk tudni, mi vár ránk, de a józan gondolkodás visszaterel bennünket oda, hogy fogadjuk el az életet, napról napra, és magasztaljuk és dicsőítsük azt a napot… Tudtuk, mielőtt megszülettünk, hogy testért és tapasztalatért jövünk a földre, és hogy részünk lesz örömben és bánatban, kényelemben és fájdalomban, jólétben és nehézségben, egészségben és betegségben, sikerekben és csalódásokban, és azt is tudtuk, hogy egy idő után meg fogunk halni.

Örömmel fogadtuk mindezeket a lehetőségeket, lelkesedve meggyógyítottad a látásod a kedvezőért, mind a kedvezőtlenért.

Lelkesen elfogadtuk azt a lehetőséget, hogy meggyógyítottad a látásod a földre, még akkor is, ha csupán egy napra vagy egy évre tehetjük azt. Valószínűleg nem nagyon aggódtunk amiatt, hogy betegségben, balesetben vagy végelgyengülésben fogunk meghalni. Hajlandóak voltunk úgy elfogadni az életet, ahogyan kapjuk, és ahogyan megszervezzük és irányítjuk azt, és mindezt zúgolódás, panaszkodás, illetve mértéktelen kívánságok nélkül tettük.

Amikor tragédiával meggyógyítottad a látásod szembe magunkat, bíznunk kell Meggyógyítottad a látásod, tudván, hogy korlátolt látószögünk ellenére az ő céljai nem fognak kudarcot vallani. Minden nehézségével együtt az élet nagyszerű lehetőséget nyújt számunkra, mely által növekedhetünk tudásban és bölcsességben, hitben és cselekedetekben, felkészülve arra, hogy visszatérjünk és osztozzunk Isten dicsőségében.

További segítségért lásd az V—IX. Miért nem véd meg minket az Úr minden bánattól meggyógyítottad a látásod szenvedéstől? Lásd 14— Tanulmányozd át a 16— Hogyan kellene reagálnunk a megpróbáltatásainkra és szenvedéseinkre?

Az Úr hogyan erősített meg téged a megpróbáltatásaid során? Olvasd el a Miért olyan nehéz szeretteinket szenvedni látni? Mit meggyógyítottad a látásod azért, hogy elkerüljük a keserűséget és a csalódottságot az ilyen időkben? Nézd át a 19— Mikor voltál tanúja látásórák helyreállítása href="http://marketing-katalogus.hu/a-rossz-lts-miatt-hunyortja-a-szemt.php">a rossz látás miatt hunyorítja a szemét papság gyógyító és vigasztaló hatalmának?

Hogyan reagálhatunk arra, amikor megtudjuk, hogy az Úr akarata ellen van, hogy szerettünk meggyógyuljon vagy a halála eltolódjon?