Milyen látásmód a művelet. Fejlődéslélektan gyakorlatok - A műveletek előtti szakasz - MeRSZ


Johnston, John Gépies látásmód A látásról és a vizuális kultúráról vallott jelenkori nézeteinket behatároló hagyományos ellentétpárok közül az ember-technika ellentéte a legelterjedtebb és talán a legkártékonyabb. Paris, A gépies látásmód az én szóhasználatomban az interakcióban lévő gépekből és ember-gép rendszerekből álló környezeten kívül feltételez egy dekódolt percepciós mezőt is, amely — függetlenül attól, hogy a szóban forgó gépek hozták-e létre vagy sem — csakis e gépekkel összefüggésben nyeri el teljes értelmét.

A gépies terminus természetesen Deleuze-től származik.

milyen látásmód a művelet minden étrend-kiegészítő

Capitalism and Schizophrenia. Brian Massumi Minneapolis, Paris: Éd. De Minuit, Deleuze és Guattari két ellentétes folyamatot különböztet meg: instabil pillanatokban, azaz ha egy funkcionális egyensúlyi helyzetben változások következnek be, a fix kódok alóli felszabadulásról vagy ahogy ők fogalmaznak: deterritorializációról beszélünk; de a másik oldalról közelítve a kapcsolatrendszer a fentivel épp ellentétes irányú rétegződési folyamatokat mutat, melyek redundanciával és új fix kódok kialakulásával, vagyis reterritorializációval járnak.

Polan, Dana Minneapolis, Paris: éd.

milyen látásmód a művelet rossz látás vizes szemek

Magyarul egy részletét ld. Deleuze — Guattari: Kafka Tótfalusi Ágnes ford. Felvetődik a kérdés, hogy a fenti fogalmi séma felhasználható-e a látás és az összetett vizuális folyamatok leírására?

A művészet nyilvánvalóan előfeltételezi milyen látásmód a művelet észlelés deterritorializálását, a látott dolog, sőt a látási folyamat mindennemű kontextus vagy cél alóli felszabadítását. Bármire szolgáljon is ezek után a művészet, rekódoláson vagy reterritorializáláson megy keresztül. Ám miközben Deleuze és Guattari utalnak a deterritorializált észlelésre, amit a Mi a filozófia? Ennek ellenére Deleuze írásaiban helyenként, különösen a Francis Bacon festészetéről írt milyen látásmód a művelet és a filmről írt kétkötetes tanulmányában mintha valami nagyon hasonlóról lenne szó.

Deleuze nyomán és teóriája kiterjesztésével azt állítom, hogy a gépies látásmód nem egyszerűen gépekkel vagy gépek útján való látás — hanem inkább dekódolt látás, az észlelés gépekkel összefüggő átalakulása, aminek szükségszerű velejárója egyben a rekódolás.

De még mielőtt Deleuze-höz fordulnánk, Paul Virilio The Vision Machine című írását szemügyre véve rávilágíthatunk, miért van szükség erre a megkülönböztetésre és milyen természetű a velejáró hogyan javíthatjuk a látás-szem gyakorlatokat művelet.

Az érdekfeszítő, de sok tekintetben problematikus könyv fő témája a gépies látás, mégsem képes érdemi leírását adni annak, csak néhány jellemző hatását sorolja fel, mert megakadályozza ebben az emberit a technikaival szembeállító metafizikai örökség. Rose, Julie Bloomington, Ind. Paris, Éd. Galilée, Virilio célja annak kimutatása, hogy a háború és a film kölcsönös formálói és támaszai egymásnak mind a csatamezőn, mind a szomszédos térségekben, ahol a felszerelés beszerzése és — ahogy a hadszíntér kiterjed a társadalom egészére — a lakosság mozgósítása folyik.

Camiller, Patrick New York, Virilio módszere eleve kizárja a vizuális képek esztétikai vagy filozófiai összefüggésekben való elemzését: azt, hogy olyan tárgyak lennének, melyek szemlélése vagy beható vizsgálata új felismerésekkel gazdagít.

Navigációs menü

Ehelyett az egyéb vizuális gyakorlatok és technológiák történetével állnak összefüggésben. De itt felmerül egy másfajta probléma.

Míg Virilio, állítása szerint, képek segítségével vagy képekkel összefüggésben ír, példaként felhozott képáradatát valójában egy mögöttes katasztrófanarratíva tartja össze, mely a technológiai bűnbeesést taglalja, de anélkül, hogy megvizsgálná az állítás előfeltevéseit.

A narratíva a természetes észlelés hosszú időszakával veszi kezdetét bár Virilio más sorrendben mutatja be a folyamatotmelynek történelmileg milyen látásmód a művelet teleszkóp és más vizuális műszerek feltalálása, valamint a természet matematizálása vet véget, mely Galilei nevéhez fűződik. Az előbbi tény azzal a következménnyel jár, hogy fokozatosan elveszítjük a természetes észlelésbe vetett hitünket, az utóbbi viszonzásul egy másfajta igazságot mutat fel.

Ennél is zavaróbb, hogy ezek a vizuális műszerek a természetes észlelést kivonják az ember természetes testi képességeinek köréből.

Meg kell hagyni, mindez egészen az első világháborúig nem okoz komoly problémát. Végül pedig, mivel a látást és az emlékezést a kép logisztikájának szolgálatába kényszerítették, a művészet egyre inkább saját halálának vagy eltűnésének problémájával foglalkozik. Ha meg akarjuk érteni, hogy az emberi észlelés komputerizált gépekkel való szimulálása és ezáltal áthelyeződése miért vezet elkerülhetetlenül az észlelés logisztikájának végéhez s miért lehet ebből következően Virilio narratívájának logikus végpontjatudnunk kell, hogy a látógép Virilio szemében nemcsak az észlelést automatizáló technikai eszközt jelenti.

Mindez az új elektronikai hadszíntérrel továbbá a hangok és képek háborújávala titoktechnológia fejlődésével és az emberek megmenekítésének katonai kötelességével hozható összefüggésbe.

E különféle tendenciákban az a közös, hogy még jobban megrendítik a természetes észlelésbe vetett hitet, és ezzel felfokozzák a valóságelvet érintő válságot. Tagadhatatlan, hogy Virilio előszeretettel veszi egy kalap alá őket. Természetesen nem ő az első és nem is az egyetlen, aki arra figyelmeztet, hogy a modern milyen látásmód a művelet válságot idéz elő a természetes észlelésben.

Budapest: Osiris, Lukács Ágnes p. Lovitt, William New York, Kettőssége első látásra mintha megfelelne Deleuze és Guattari kettős, deterritorializációs és reterritorializációs műveletének, egy szimultán dekódolásnak és rekódolásnak.

Ám van legalább egy döntő különbség: Virilio elméletében az észlelés deregulációjának nincs pozitív oldala szemben Deleuze és Guattari deterritorializációfogalmávalnincs sem esztétikai, sem más pozitív értéke annak, hogy az észlelés kiszabadul a bevett kódok fennhatósága alól. Azt az ellenvetést tehetnénk erre, hogy ez pusztán azért van, mert Viriliót jobban érdekli a mozgás és a sebesség, az észlelési zavar és mi van odakint ebből milyen látásmód a művelet katonai előnyök, mint a technológia új vizuális következményei.

Bár ez jórészt milyen látásmód a művelet, a valódi probléma, mint már utaltam rá, az, hogy Virilio nem tud elszakadni az egységes természetes test fogalmától. Emiatt a technológiában csupán idegen és külsődleges protézist lát, ami beférkőzik a természetes testi képességek tartományába és csakis félrevezető, elidegenítő hatásokat hoz létre, amivel minden eddiginél fogékonyabbá teszi a manipulációra. A deterritorializált szem Deleuze számára ezzel szemben az egységes természetes test nem szervek és biológiai funkciók egyszer és mindenkorra adott hierarchikus szervezete, hanem éppen az jellemzi, hogy a természetes környezet erőin kívül folyamatosan idomul és ettől módosul is azokhoz a társadalmi és technológiai kapcsolatrendszerekhez, amelyek szüntelenül körülveszik.

Nem kívánom itt összefoglalni azt a bonyolult folyamatot, ha a látás mínusz 2 akkor szülhet Deleuze és Guattari a test felépülését — különösen a különféle szervek szerveződését — leírja; most érjük be annyival, hogy az áramlások rétegződésén, a határok kialakulásán és a szervi funkciók alárendelődésén alapul.

Ahogy Deleuze a Francis Bacon — Az érzékelés logikája című könyvében rámutat, milyen látásmód a művelet test hierarchikus struktúrába szerveződése oda vezet, hogy a test alárendelődik egy racionális egónak — s valóban ez tekinthető az egó létfeltételének. Ugyanakkor azonban a test organikus egységbe szerveződése kő a látáshoz borítja, hogyan hatnak erők a testre és hogyan alkot a test más testekkel különböző kapcsolatrendszereket.

Összehangolt destratifikációs folyamatok például a test organizációjához vezethetnek, végső fokon pedig a Szervek nélküli Testhez, egy tiszta felszínként vagy korlátlan áramlások összességeként létező testhez. Skizofréniában szenvedőknél valóban gyakran előfordul a test dezorganizációjától való félelem, de Deleuze, amikor ezeket a kifejezéseket használja, a dekódolt észlelésről is beszél.

  • Kategória:Matematikai műveletek – Wikipédia
  • Az elkövetkezo hónapokban és években az elemzok kétségtelenül minden vonatkozását megvizsgálják annak a 27 napos idoszaknak, amely az iraki vezetés lefejezésére március án tett kísérlettol Tikrit április én bekövetkezett elestéig tartott, hogy levonják belole az összes lehetséges tanulságot.
  • Mi szükséges a látás erősítéséhez
  • A gondolkodás fejlődése Óvodáskortól kezdve a gyermek emberi viszonylatokban elfoglalt helye megváltoztatja a világgal való kapcsolatát, szellemi magatartását.

Francis Bacon című könyvében, melynek alcíme Az érzékelés logikája, Deleuze abból indul ki, hogy egyetlen szerv — mely ez esetben a szem — kiszabadul a test szervezetéből, és így próbálja megérteni Bacon festményeinek, különösen a figuráinak rendkívüli intenzitását, melyek Deleuze szerint inkább közvetítik, mint ábrázolják a testre ható erőket; s így a test önnön testisége előli menekülési kísérletét jelképezik. De nem kezeli a szemet állandó szervként.

Amikor felszabadítja az ábrázolás vonalait és színeit, a szemet is felszabadítja az organizmus alól, állandó és minősített szerv-mivoltából: a szem virtuálisan sokfunkciós meghatározatlan szervvé válik, amely tiszta jelenlétként látja a szervek nélküli testet, azaz az Alakot.

A festészet mindenhová szemet tesz: a fülbe, a hasba, a tüdőbe a milyen látásmód a művelet lélegzik…. Ez a festészet milyen látásmód a művelet meghatározása: a szubjektum oldalán felavatja a szemet, amely megszűnik szervesnek lenni, hogy sokfunkciós és átmeneti szerv váljék belőle; az objektum oldalán elénk tárja egy test valóságát, a szerves milyen látásmód a művelet alól felszabadított vonalakat és színeket. Babarczy Eszter ford.

Szembetűnő, hogy Deleuze könyvének borítóján Bacon több fényképes önarcképe látható, melyek nyilvánvalóan egy pénzbedobós fényképautomata fülkéjében készültek, és őrülten megtépázottnak és kifejezőnek tűnnek. Ugyanakkor annak ellenére, hogy Bacon fényképekkel vette körül magát és csakúgy tobzódott egyrészt őrült, másrészt banális burjánzásukban, a festményei semmilyen kapcsolatban nem állnak velük.

Deleuze egyrészt szemiotikai, másrészt esztétikai alapon magyarázza teljes elvetésüket: a fényképek vagy hasonlóság vagy konvenció, azaz analógia vagy kód útján működnek; egyik esetben sem a látás eszközei, hanem ők maguk azok, amit látunk, és végül csak őket látjuk.

E tekintetben legalábbis Bacon biztosan egyetértene Virilióval. De ami még döntőbb, a festményektől eltérően, a fényképek nem képesek intenzív érzékelést létrehozni, vagy inkább nem képesek az érzékelésen belül különbségeket teremteni. Ez a különbség arra készteti Deleuze-t, hogy diagram formájában tárja elénk festészetelméletét — Van Gogh jellegzetes ecsetvonásai kézenfekvő példával szolgálnak — és a káosszal vagy katasztrófával való szükségszerű tusáját.

A téma már az Anti-Oedipusz egyik emlékezetes paragrafusában is felbukkant Turner kései festményei a látás hiánya az, és most részletesen is kifejti.

Vajdovich Györgyi ford. Mivel ezek a jegyek, ezek a vonások irracionálisak, akaratlanok, esetlegesek, szabadok, véletlenszerűek. Nem reprezentatívak, nem illusztratívak, nem narratívak. Még kevésbé kifejezőek vagy jelentéssel bíróak: ezek jelentésnélküli érzet-vonások, de zavaros érzetek vonásai […] Mintha a kéz szabaddá válna, és más erők szolgálatába lépne olyan vonásokat húzva, melyek már nem függnek sem akaratunktól, sem látásunktól.

Turner kortársait gyakran éppen ez a váratlanul előbukkanó világ nyűgözte le. New York, Összegezve tehát, Deleuze szerint a festménynek ahhoz, hogy festmény legyen, örökösen újra kell játszania ezt a katasztrófát. Így Bacon amikor a festészetet választja, azt a katasztrófát választja, amit csak a festészetnek, nem pedig a fényképezésnek kell mind megteremtenie, mind elhárítania.

A képek gépies kapcsolatrendszere A filmművészet is produkál hasonlóan radikális dekódolási aktusokat. Kovács András Bálint Budapest: Osiris, A dolgoknak ebből az állapotából kiindulva meg kellene mutatni, hogyan tudnak tetszőleges pontokon kialakulni olyan középpontok, amelyek fix pillanatkép hatását keltik. Figyelmesen megvizsgálva, az idézett szövegrészből kiderül, miért készteti a film gépezete Deleuze-t arra, hogy filmként vagy metafilmként fogja fel magát a világegyetemet, vagyis képek gépies kapcsolatrendszerének, az egyetemes változatosság állapotában, milyen látásmód a művelet a szubjektív észlelés kiváltságos esetei mindig a más képekhez fűződő változékony viszonyuk alkotta rendszerbe illeszkednek.

Minden kép »teljes terjedelmével« és »minden elemi részével« hat és visszahat a másikra.

Kategória:Matematikai műveletek

A percepció egy áttetsző fénykép, a látás akupunktúrás helyreállítása megtorpanás vagy homályosság a kép közepén, ahol megtorpan vagy visszaverődik a fény.

Pontosan az egyik kép kihatása és a másik visszahatása közötti hézag teszi lehetővé a percepciót. A korlátozás és különbség mozzanata nyomán bekövetkező szubjektív észlelés ezért mindig limitált. Deleuze, miután meghatározta a filmes mozgás-kép három alváltozatát és mielőtt áttérne A mozgás-képet legnagyobbrészt kitevő egyedi példákrarátér arra a fajta érzékelésre, ami megfelel a képeknek az egyetemes változatosság adott állapotában.

Ezt gáznemű percepciónak nevezi. A természetes percepció szubjektív állapotából azonban nem lehet ezt az objektív állapotot egyszerű ugrással elérni. Mert bár igaz, hogy a természetes percepció legalábbis ami a filmművészetet illeti előfeltétele, hogy a képek eleve az egyetemes változatosság középpont nélküli állapotában legyenek ugyanis a természetes percepció ebből az állapotból vezethető lea filmkép objektivitási vagy milyen látásmód a művelet fokáról nehéz pontos fogalmat alkotni.

Ennek értelmében a helyszín objektív képe az, amit egy rajta kívülálló személy lát. Ám ez a definíció a legjobb esetben is csak átmeneti jellegű, mert a képkeretben látottak mindig újabb keretbe foglalhatóak, ami végül olyan fogalmakhoz vezet, mint a kamera-szem vagy kamera-tudatosság.

látás és reumás ízületi gyulladás

Budapest: Európa, Mindkét irányzat az emberi szem mint érzékelő szerv viszonylagos mozdulatlanságát próbálja meghaladni: Vertov a montázs segítségével, a kísérleti film különféle technikákkal, mint például az ismétlés, újrafilmezés, hipergyors montázs és a feltördelés. Tomlinson és Burchell, Graham New York, Pörczi Zsuzsanna és Takács Ádám ford. A modern városi életet teljesen gépi közegben bemutató Ember a felvevőgéppel képein megfigyelhetjük, hogyan variálja Vertov mind a képkeretet — amit egyrészt a mozgás megkülönböztető elemének tekint, másrészt annak az anyagfelületnek, amelyre rögzítődik a film —, mind a kettő összjátékát.

Ugyanakkor legalábbis hihetőnek tűnik az az állítás Landow Bardo Follies című filmjére, ahol az égő celluloid végső képei mikroszkopikus buborékok szemcsés képeibe torkollanak, melyeket színes szűrőkön keresztül látunk, s így a különféle felületek interakciója érzékelhető, mintha csak a látható molekuláris határáig jutnánk.

A gondolkodás fejlődése

Valószínűleg annál, hogy a kísérleti film ezen vagy más képei a nem emberi látásmód perceptuális jeleinek minősülnek-e, fontosabb az a tény, hogy mind a filmrendezők, mind Deleuze leírása annak tekinti azokat.

Mindenesetre Deleuze nem emberi percepciójával bezárult a kör és visszaérkeztünk Virilio látógépéhez. A puszta tény, hogy vannak gépek, az észlelés dekódolására és a perceptuális ismeretlen felderítésére késztet, és óhatatlanul lesznek művészek és filozófusok, akik utána is járnak a dolognak. Az ennek nyomán létrejövő képek csupán virtuálisak, vagy pontosabban, statisztikaiak. De pontosan ebben az értelemben a látógép szempontjából oly fontos számítógépgrafikai technológiát felfoghatjuk úgy is, sőt talán úgy kell felfognunk, mint annak a molekuláris percepciónak a rekódolását, amit a hatvanas évek milyen látásmód a művelet filmművészete próbált létrehozni.

Az elektronikus kép Az elektronikus vagy digitális kép megjelenésével és a filmi mozgás-kép ezzel egyidejű deterritorializációjával és reterritorializációjával lassan kibontakoznak a Deleuze-i elmélet határai. A digitális kép deterritorializáció, mert a filmi képet megszabadítja hordozóanyagától, s egy olyan kommunikációs hálózaton belül mozgósítja, amelyben azonnal továbbítható.

Ugyanakkor azonban reterritorializáció is, mert a fény ahelyett, hogy közvetlenül egy kémiai megmunkáláson átesett felületre íródna be, információvá, matematikai adattá alakul, amelynek végtelen kicsi felbontása nyomán lehetségessé válik a valóság szintetizálása és újrakomponálása. Tomlinson és Galeta, Robert Minneapolis, Kovács András Bálint.

A Szövetség - The Union: The Business Behind Getting High - HUN

Nem könnyű megválaszolni a kérdést. Mindazonáltal, ami a gépies látásmódot illeti, legalább az alapkérdés világosan megfogalmazható: az, hogy a percepció deterritorializálásáról beszélhessünk, feltételez egy elmozdulást a kapcsolatrendszer külseje felé, a territórium apparátusán túlra egy olyan zónába, ahol a képek a molekuláris látásmódhoz hasonlóan kivehetetlenné válnak, gyakran az elemek molekularizálása milyen látásmód a művelet.

A digitális képben azonban nincs semmi, ami a képen kívül lenne, csak a hatalmas telekommunikációs hálózat, amely hordozza és amelyben adatként megjelenik. A digitális képnek mintha csak elektronikus bázisa lenne, hogy úgy mondjam, ami szemmel nem látható. Így a deterritorializáció legnyilvánvalóbb hatásaival feltehetően a vegyes média művészetben találkozunk, ahol a digitális kép a hordozóanyag, valamint régi, stabilabb formák ellenében hathat, milyen látásmód a művelet a videóinstallációkban, amelynek a látási körülményei és konvenciói lehetővé teszik, sőt előmozdítják a deterritorializált vizuális hatásokat.

Igaz, a néző gyakran azonnal reterritoriálja is azokat mint privát esztétikai nyelveket. Milyen látásmód a művelet digitális technológia korában azonban a vizuális deterritorializáció legnagyobb áramlatainak nem az ilyen hibrid vagy átmeneti formák adnak helyet. Ha igaz Virilio és mások feltételezése, miszerint a digitális technológia elkerülhetetlenül a virtuális valósághoz vezet és abban teljesedik ki, akkor talán ebben az irányban kellene vizsgálódnunk.

Csakhogy eleinte a virtuális valóság egyenesen a gépi látásmód antitézisének mutatkozik, hiszen a nézés aktusát egy teljes egészében mesterséges vizuális világ elektronikusan szimulált élményével helyettesíti. Konkrétabban, a VR virtuális valóság gépezete azzal, hogy fotonokat sugároz közvetlenül a retinára, nem valamilyen látási élményt nyújt, hanem inkább lehetővé teszi, hogy az emberi test egy technológiailag gerjesztett látás meningoencephalitis esetén terepévé váljon.

A teljes virtuális valóságban az egész érzékelő test egy olyan géphez kapcsolódik, amely csak szimulálja a külső ingereket.