Miért ül le este a látomás
Nemcsak kortárs komponisták örülnek, ha itt lehet szerzői estjük, de olyan világhírű magyar muzsikusok is visszatérnek ide, mint Várjon Dénes vagy Fenyő László. Február elején az emlékház korunk legfontosabb Bartók-előadója, Kocsis Zoltán zongora-mesterkurzusára invitált. A hónap utolsó napján, egy szép szombat este pedig a termet zsúfolásig megtöltő közönség úgy érezhette, két órára a Csalán úti épület lett a világ legfényesebb kamarazenei központja.
Látomás, indulat, kamarazene
Akit a hírnév és a siker vonz, arra gondolhatott, hogy ezen az estén a Bachtrack internetes oldal éves listája szerint a világ legkeresettebb hegedűse és második legkeresettebb csellistája vendégeskedett az emlékház termében, előbbi a es moszkvai Paganini-verseny, utóbbi a tavalyi müncheni ARD-verseny nagydíjasa. De nem a statisztikák és díjak számítanak, hanem amit hallunk.
Az pedig ezen az estén minden várakozást felülmúlt. Olyan ihletett, magasrendű kamarazenélés volt ez, amelyet miért ül le este a látomás világ bármely pontján mindenki ámulva hallgat, olyan hangszeres kivitelezéssel párosulva, amelyre csak a hegedű és a cselló legnagyobb tigrisei képesek.
A Hollandiában élő magyar zongoraművésznő, akivel Baráti már több hanglemezt készített a Brilliant Classics cégnél Beethoven és Brahms összes hegedű-zongora szonátájakezdeményező, szuverén partner, aki gazdag hangon, érzékeny billentéssel, s ha kell, sistergő virtuozitással játszik. Különleges élmény egy ilyen meghitt atmoszférájú teremben kamarazenét hallgatni.
Hallucinációk alvási paralízis közben
A közönség a szó szoros értelmében karnyújtásnyira ül a muzsikusoktól, hallja a lélegzetüket. Hogy is ne kerülne, hiszen még azt is halljuk, ahogy a hang megszólaltatása előtt a vonó finoman ráfekszik a húrra. Az intim közelség akadályozhatná is a feltárulkozást, szemérmesebbé is tehetné a művészt a kelleténél — most azonban nem így történt: a három muzsikus keze alatt felizzott a zene.
What Makes a Psychopath?
Baráti vonója alatt a Tavaszi szonátában megragadott könnyedség és elegancia, az apró ritmusértékek lágy és gördülékeny pergése; az éneklő nyitótétel, a karcsú tónus, a pontozott ritmusok kihegyezettsége. A bölcs-filozofikus Adagio után felüdített a feszes scherzo és a virtuóz finálé élénk hangzása, kontrasztgazdag karakterizálása.
Baráti játékában azonban ezúttal az intellektuális fegyelmet, az Egész megvilágítását éreztem legfontosabbnak.
Vele ellentétben Várdai az op. A nyitótétel lassú bevezetésében feszültséget teremtve a gyors főrészben grandiózusan csellózott — s itt ugyanúgy, mint a rondófináléban, játékának döntő tényezője volt az elementáris hangzásigény.
MÓRA FERENC: KÖNNYES KÖNYV
És az Erzherzog-trió? Eufónia és eufória, a melódiák valószínűtlen, már-már schuberti bőségét adekvát módon felszínre segítő, mámoros dalolás a saroktételekben, a zene gáttalan érzelmi és érzéki áradása, az Andantéban a kései Beethoven variációs formáinak átszellemült imahangja. Hallgattuk volna még sokáig.
Nekem is voltak hasonló élményeim, izzadásig
