Vizuális helyreállítási tanulmányok. Az agy működése | Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet

Egy lehetséges kronológia Szöveg: Hornyik Sándor A vizuális kultúra akadémia diskurzusa valamikor a nyolcvanas évek végén bontakozott ki. Egyetlen konkrét vizuális helyreállítási tanulmányok nehéz lenne meghatározni.

A kiadvány fő céljai a következők: A párbeszéd élénkítése a különböző tudományágak között, információcsere a kutatási eredményekről. Feltárni, hogy felfedezéseivel hogyan tudja a kognitív neurológia segíteni a pedagógiát, az oktatáspolitikát, és viszont. Meghatározni azokat az emberi tanulás megértésével kapcsolatos kérdéseket, vitatott állításokat, melyek tisztázásához az oktatás más tudományágaktól vár segítséget.

Thomas Mitchell és Martin Jay tevékenysége egyként fontosnak tűnik, de a névsor még tovább bővíthető. Ehelyett állítottam össze az alábbi kronológiát. A Mnemosyne és a Passagen-Werk azonban olyan, töredékességükben és befejezetlenségükben is lenyűgöző intellektuális vállalkozások, melyek megérdemlik, hogy születésükkel kezdődjön a kritikai vizuális kultúra-kutatás genealógiája.

Az együttmûködés lenyomatai elsõsorban természetesen maguk a filmek, amelyek e sajátos határmezsgyén, a társadalomkutatás és a filmmûvészet, a hagyományõrzés és a média elvárásainak egyszerre megfelelve, ezek kereszttüzében keletkeztek. Az antropológiai, néprajzi film elmélete és módszertana mindmáig inkább csak véletlenszerûen, néhány könyvismertetés, innen-onnan fénymásolt szakcikkek, elõadásvázlatok és egyetemi kéziratok formájában vizuális helyreállítási tanulmányok el Magyarországra, az ezekben rejlõ tudásanyag pedig csak egyéni kutatóknak vagy egyetemi kurzusokhoz kötõdõ diákcsoportoknak válhatott sajátjává. Ebben a helyzetben kötetünkkel arra vállalkoztunk, hogy elindítsunk egy szélesebb körû eszmecserét néhány olyan írás egybegyûjtésével, amelyek részben a külföldi hagyományt, részben a már elindult magyar néprajzi filmes diskurzust mutatják be. A tanulmánykötet egyúttal vizuális helyreállítási tanulmányok második Dialëktus Fesztivál filmkatalógusa is. A fesztivál — akárcsak ezen írásmûgyûjtemény — eltökélt szándéka, hogy oszlassa a néprajzkutatók, társadalomtudósok kétkedését a mozgókép lehetõségeivel és szándékaival szemben, egyszersmind inspirálja a filmkészítõket a tudomány embereivel való közös munkára, szempontjaik figyelembevételére.

Utánuk Barthes, Lacan, Debord és Foucault következik, akik talán a leggyakrabban hivatkozott szerzők a Visual Culture angol-amerikai diskurzusában. Mindegyiküket egy-egy talán a leggyakrabban hivatkozott mű képviseli, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne tőlük további műveket beválogatni.

Jelenlegi hely

A válogatás volumenét azért korlátoztam, mert Warburghoz és Benjaminhoz hasonlóan e francia szerzők sem írták le a vizuális kultúra szókapcsolatot. Sőt nem tette ezt meg Baxandall sem vizuális helyreállítási tanulmányok alább említendő művében.

Dr. Munkácsy Béla : A NEKT bemutatása (előadás)

Még egy mű hiányzik innen, amely a kronológiába nem került bele, mivel — s ez több szempontból is tanulságos — egyetlen általam ismert a vizuális kultúrával foglalkozó vizuális helyreállítási tanulmányok, könyvben és tanulmánykötetben sem említik: s ez Balázs Béla: A látható ember című ben megjelent kötete. Leipzig — Berlin, Communications, 4, Screen, Autumn The Logic of the Gaze.