Világos elképzelés, hogyan lehet elérni


Memorizálást és algoritmusalkalmazást preferáló oktatás. A teljesítmények külső értékelőjénektanári szerepe. A tudományok — köztük a pedagógia,pszichológia — empirista, pozitivistaszemléletmódja.

E tartalmak magyarázatára ezen a helyen nincs szükség, általában a kicsit szemvizsgálat Prágában hagyományosnak és korszerűnek mondott pedagógiai kultúra bizonyos elvi meghatározóiról van szó.

Nem az a feladat tehát, hogy a hagyományos pedagógiai kultúra elemeit rossznak, felváltandónak és a korszerűnek mondott kultúrát egyedül követendőnek állítsuk be. Fel kell kínálnunk a különböző megközelítéseket, s azzal kell biztosítanunk a valódi választás lehetőségét, hogy a körülmények megengedte mértékig maximálisan elősegítsük ezen elképzelések kidolgozását, világos elkülönítését és adaptivitásuk lemérését.

Annak illusztrálására, hogy a bemutatott ellentétpárok nem képesek differenciált módon leírni a megkonstruálandó pedagógiai elképzeléseket, álljon itt egy más szempontból is fontos példa.

Magyarországon ma a tanárképzésben is közvetített pedagógiai tartalomban megkérdőjelezhetetlen szerepet játszik a gyermekközpontúság elve. Ez az elv áthatja a fenti ellentétpárok jobb oldalán megjelenő követelményeket, elveket. Vagyis világos elképzelés mondhatnánk azt, hogy amit ma a hazai felsőfokú pedagógusképző intézményekben mondjuk a didaktika jellegű tantárgyak keretében a gyermekközpontúsággal összefüggésben tanítanak, az jól megfelel annak, amit a jobb oldalon álló értékek fejeznek ki.

Ez az állítás azonban csak részben állja meg a helyét. Már az is elgondolkodtató, hogy a hazai didaktikai kánonban egyáltalán nincs stabil helyük olyan fogalmaknak, illetve meggondolásoknak, mint a tudásrendszer fejlesztésének előtérbe állítása, a képességfejlesztés alapvető céljának problematikusként való értelmezése, a pedagógus irányító szerepének világos elképzelés vagy a tudás adaptivitásának megjelenítése az értékelés legfőbb tárgyaként, valamint az induktív-empirista, pozitivista tudományszemlélet feladása.

lézeres technológiák a látáshoz a glükózamin befolyásolja a látást

Ezek természetesen konstruktivista megfontolások, és sokak számára elfogadhatatlanok. A fenti felsorolás nem képes tükrözni, hogy a korszerűbbnek tartott elképzelések differenciáltabban is megközelíthetők. A gyermekközpontúság erre kiváló példa. Világos elképzelés állítjuk, hogy bármennyire is központi jelszava lett a tanításról alkotott felfogásoknak hogyan lehet elérni gyermekközpontúság, e tekintetben nem sikerült áttörést elérni, mert a nem gyermekközpontú gondolkodás és gyakorlat magva, vagyis a hogyan lehet elérni objektív átadásába vetett hit maradt változatlan.

Ilyen körülmények között a gyermekközpontúság csak humanizmust, gyermekszeretetet jelent, de valódi felszabadításról, a tanulási folyamatok valódi önállóságáról nincs szó.

  • Dioptriák százalékos látása
  • Fókuszálj a jövőre Az egyik módja annak, hogy legyőzd a félelmeidet, ha a jövőre koncentrálsz.

El lehet jutni egészen odáig, hogy a különböző fejlődés-lélektani elméletek által leírt fogadói oldalt, annak különböző jellegzetességeit világos elképzelés fel, s igyekszünk ezekhez a sokszor életkori sajátosságoknak nevezett korlátokhoz igazítani a világos elképzelés és a tanítás módszereit, azonban még ez az elképzelés sem tekinti a tanulót valódi szuverén ágensnek, tanulási folyamatait még mindig a tabula rasa szemléletnek megfelelően egy üres lap kívülről irányított teleírásaként értelmezi.

Csak a konstruktivista tanítás- és tanulásszemlélet jutott el oda, hogy a tanulási folyamatokban a gyermeki szuverenitást annak értelmezi, ami: szuverenitásnak, s a tanítást is annak, ami, vagyis a tanulási folyamatok feltételei biztosításának. A változásról Mi az a tartalom, mi az a pedagógiai krédó és kultúra, amely tekintetében a tanárok képzése során változásokra lenne szükség?

Képesek lennénk felvázolni, ez azonban még semmit nem mond a változás mikéntjéről, vagyis arról, hogy milyen módon fognak megkonstruálódni a hallgatókban az új elképzelések, milyen módon elaborálódnak a pedagógiai tudáselemeik, s miképpen kényszerülnek rá a döntésre, a lehetséges elképzelések közül való választásra. A folyamatot a fogalmi váltásokra vonatkozó tudásunk hogyan lehet elérni kezelhetjük.

A fogalmi váltások feltételeinek sokféle leírása létezik Carey ; Karmiloff—Smithazonban ezek döntő többsége lényegében azonos mondanivalóval rendelkezik.

Mi a különbség a jövőkép és a küldetés között? Válasz 1: leírja a Hogyan lehet elérni, amelyeket a katonaság használ, ahol a koncepció elsősorban a következő példát használja: Látás: Vegye át egy szigeti nemzetet Küldetés: Hódítsa meg a nyugati partot Stratégia: Tengeri támadás, levegővel Cél: Parancsnokság és irányítás létrehozása a nyugati partvidéki város felett. Ehelyett a döntéseink irányítására használjuk - a pályán e cél felé irányítva. Fontos azonban megjegyezni - nem a cél, hanem az utazás jelenti a nyereményt.

Sematizálva a folyamatot, a következő elemeit írhatjuk le. A tanuló embernek korábbi tanulásai alapján vagy éppen a szóban forgó fogalmi váltással összefüggésben meg kell tanulnia, el kell fogadnia, hogy a problémáknak általában többféle megközelítése lehetséges, ezek közül logikai alapon általában nem lehet kiválasztani a megfelelőt. Kell tehát egy alapvető nyitottság a konceptuális rendszerek iránt, el kell fogadni, világos elképzelés általában nincs egyetlen üdvözítő válasz a kérdéseinkre.

Kell, hogy kialakuljon egy részleges elégedetlenség a meglévő, eddig vallott elképzelésekkel kapcsolatban. Vagyis szükségünk van a motivációnak arra az elemére, amely új, alternatív megoldásokra sarkall hogyan lehet elérni. Az elégedetlenség adódhat a meglévő elképzelések hatékonyságával kapcsolatban a tapasztalatok által szolgáltatott ellentmondásokból, elégtelenségből, a problémák nem megfelelő színvonalú megoldásából, de adódhat intellektuális, kognitív feszültségből, vagyis a meglévő fogalmi rendszer gondolatilag nem kielégítő, nyugtalanító voltából is.

Elengedhetetlen, hogy a tanuló ember elsajátítsa, megértse az új koncepciókat is, önnön rendszerén belül ezeket az elképzeléseket lehetséges, legalábbis első hogyan lehet elérni önellentmondástól mentes struktúráknak kell hogy tartsa. Egy új konceptuális rendszer fejlődése során ez a feltétel általában nem teljesül, csak mintegy ígéretként.

A tanuló embernek meg kell szinte sejtenie, hogy az új elképzelések legalább olyan jók lesznek, mint a régiek. Az új elképzeléseknek tudniuk kell választ adni olyan kérdésekre, amelyekre a régiekkel nem sikerült megnyugtató választ találni, bizonyos esetekben tehát az új konceptuális rendszernek jobbnak, hatékonyabbnak, adaptívabbnak kell mutatkoznia a réginél.

  • Helyreállítsa a látást műtét nélkül
  • 11 elképzelés a komoly kapcsolatokról! - Párkapcsolati Kovácsmester társkereső blogja!
  • Mi a különbség a jövőkép, küldetés, célok és célok között?
  • Siker EFT-vel « marketing-katalogus.hu
  • McLaren: Mindenünk megvan, ami csak kell

Ennek a feltételnek viszont a folyamat legelején rendelkezésre kell állnia, mert különben a fogalmi váltás alapvető motivációja nem jön létre. Az új elképzeléseknek gyümölcsözőnek, ígéretesnek kell látszaniuk új problémák felvetése és megoldása kapcsán.

Ez a feltétel sem jön létre automatikusan, nem is mindig teljesül, világos elképzelés csak a fogalmi váltás lezajlása, az új koncepció hogyan lehet elérni elfogadása után látható az elegancia, az egyszerűség. Thomas Kuhn a tudományban lezajló ilyen jellegű változásokat tudományos forradalomnak nevezte, és világos bizonyítékokkal szolgált arra, hogy még a tudományos folyamatokra is általában igaz, hogy ezek a feltételek a forradalmi átalakulások során sincsenek mind jelen.

A pedagógiai folyamatban is csak törekedhetünk e feltételek megteremtésére. A tanárképzés során olyan oktatási folyamatban kell gondolkodnunk, amely tartalmaz meghatározó elemeket világos elképzelés itt felsorolt követelményekkel kapcsolatban, még ha tudjuk is, hogy maradéktalanul és maximális mértékben általában nem tudjuk érvényesíteni e követelményeket.

Mit jelent mindez a tanárképzés szempontjából, illetve világos elképzelés módszertani kultúra átalakulása terén? A szemléleti nyitottság formálása Az egyetemi, főiskolai képzés egészének kell képviselnie azt a szemléletmódot, hogy a problémák megközelítései sokfélék lehetnek, s világos elképzelés érdemes megismerkedni.

McLaren: Mindenünk megvan, ami csak kell

E gondolkodásmód kialakításában a szakmai hogyan lehet elérni is óriási feladatai vannak. Mindegy, hogy magyar világos elképzelés, történészről, fizikusról, kémikusról vagy valamilyen szakképzési tantárgy leendő oktatójáról van világos elképzelés, a szakmai tantárgyak elsajátítása során is meg kell hogy erősödjék bennük az elképzelés, hogy az emberi megismerés alternatív konceptuális rendszerek kidolgozásán, azok adaptivitásának állandó társadalmi értékelésén keresztül halad előre.

Vagyis az egyetemi, főiskolai képzésnek a modern tudományelméletek fogalmi alapjaira kellene épülniük, vagy legalábbis a tudományos folyamatok értelmezésének egyik lehetséges változataként ezt is fel kell ajánlani a hallgatók számára. A pedagógia oktatása során is állandóan azt kell érzékeltetnünk a hallgatókkal, hogy a pedagógiai gyakorlattal kapcsolatba került tudományok törvényszerűségei nem egymást kizáró, egymást helyettesítő módon lettek a tudományos fejlődés részei, nem az a dolgunk, hogy kiválasszuk az egyedül üdvözítőt e tudományok története során megkonstruált fogalmi rendszerek közül, hanem az adaptivitási körök önmagunkban való elrendezése és az adaptív alkalmazás.

Bátran ajánlhatjuk hallgatóinknak ez egy példahogy ha a gyerekek tanulási folyamatainak tervezéséről s ezen belül előzetes tudásuk számbavételéről van szó, akkor használják a konstruktivista elméletet. De olyan helyzetekben, megelégedhetünk korábbi, egyszerűbb elméletek alkalmazásával, például önkéntelenül építünk egymás mellé cselekvéselemeket a hétköznapi kommunikáció folyamataiban, akkor akár még behavioristák is lehetünk.

10 módszer arra, hogy semmit se bánj meg

Ha egy pedagógus a lehető leghétköznapibb tevékenységet folytatja, vagyis kommunikál a gyerekekkel, akkor nem fogja e cselekvés közben a saját reakcióit, a gyerekek reakcióit, a szituációt magát bonyolult, konstruktivista elméleti keretben hogyan lehet elérni, önkéntelenül és józan módon, szinte automatikusan, anélkül, hogy gondolna rá, működik benne egy behaviorista alapokon, a tradicionális információelméletre épülő kommunikációelmélet.

S ez teljesen rendben van így. Azonban ha a saját tevékenységének, a tantestület munkájának innovációja lenne a feladat, akkor a világos elképzelés elképzelések kialakítása, a megbeszélések, a közös tervek formálása során szükségessé válhatna korszerűbb, a folyamat részleteit már egy nem objektivista kategóriákkal leíró információelmélet alkalmazása, mert valószínű, hogy ez a választás komplexebb elemzéshez s így adaptívabb tevékenységhez vezethet.

Ha bemutatjuk az oktatás során, hogy a pedagógia hogyan lehet elérni elméleti rendszerei milyen sikerességgel és milyen kudarcokkal voltak képesek kezelni a gyakorlat problémáit, akkor erősíthetjük a hallgatókban azt az alapvető elképzelést, hogy a tudományos paradigmák egymás mellett, bár természetesen egymással állandóan konkurálva léteznek. Ugyanakkor ez a szemlélet igényli azt is, hogy ne a pozitivista tudományelmélet szemüvegén keresztül nézzünk a tudományokra.

Ha valaki a tudományok feladataként a valóság objektív tükrözését várja el, akkor számára a tudományos felismerések kumulálódása, egymásra rétegeződése, az esetleges, de azért ritkán előforduló hibák kritikus gondolkodás segítségével való kiküszöbölése lesz a tudományos működés.

Ebben az elképzelésben nincs helye párhuzamos elképzeléseknek, elméleteknek, paradigmáknak. Egy tudomány létezik benne, az állandóan fejlődő, sikert sikerre halmozó, önmagát az empíria segítségével állandóan ellenőrző és korrigáló, fennkölt tudomány, s természetesen a hogyan lehet elérni esetében is ezt kell elsajátítania a tanárjelöltnek.

Figyeljünk fel arra, hogy a felsőoktatási oktatók számára általában elfogadható elvi megközelítésként, alapvető tudományos attitűdként a különböző megközelítések létezése, azonban tapasztalataink szerint így is sokan vannak, akik ebben csak egyfajta tökéletlenséget, a fejlődés tényének bizonyítékát látják.

Eszerint mindig voltak, vannak és valószínűleg mindig is lesznek egymással harcoló, párhuzamos elképzelések, a kutatás frontvonalain alternatív megközelítések alakulnak ki, de hosszabb idő alatt ezek letisztulnak, kialakul egyfajta kompromisszum, világos elképzelés egyes elméletek eltűnnek a tudomány süllyesztőjében.

Ez a tudomány fejlődésének egy liberálisabb, de hogyan lehet elérni pozitivista megragadása, amely szerint a hallgatókat elsősorban a letisztult elméletekre kell megtanítani, illetve a képzés bizonyos pontjain — különösen az érdeklődők gyógyszer a szemlátás javítására — be kell mutatni a jelenlegi kutatások, fejlesztések egymással vitatkozó, még nem letisztult vonulatait is.

Ez a tudományszemlélet is természetesen egy hogyan lehet elérni, a pozitivizmus megközelítése, és tudományos értelemben nem mondhatjuk róla, hogy rossz, még csak azt sem, hogy túlhaladott. A tanárképzés azonban nem tudományos vállalkozás, hanem merőben gyakorlati. A gyakorlatnak döntenie kell a különböző megközelítések között, amikor saját magát koncipiálja, megszervezi, értékeli. Ekkor már a különböző megközelítések adaptivitása lesz a fő kérdés, s ez egyfajta felelősséget is jelent.

világos elképzelés, hogyan lehet elérni okof táblák a látásélességre

Azt gondoljuk, hogy a mai Magyarországon a tanárképzésben is az a hozzáállás lenne az adaptív, amely a korszerű tudományelméletek sajátja, amelyek szerint a tudományban kibékíthetetlen, egymással össze nem mérhető paradigmák szerint zajlik a kutatási eredmények megtalálása. Ha hogyan lehet elérni olyan pedagógiaképet akarunk kialakítani a hallgatókban, amely tudományosan egyenrangúként kezelt paradigmákban láttatja a tudományt, s a gyakorlat kötelességévé hogyan lehet elérni az adaptivitási felségterületek kidolgozását és a döntést a paradigmák között, akkor ez a feladat szinte vonzza vagy még inkább elkerülhetetlenné teszi egy korszerű, nem pozitivista tudományelméleti álláspont képviseletét.

A változás, változtatás motivációjáról A meglévővel való elégedetlenség kialakítása kényes pontja a fogalmi váltás folyamatának. Miért akarunk elégedetlenséget, amikor a tudomány szerint a meglévő koncepció nem öszszehasonlítható az újjal? Itt mintha mégis valamilyen elkötelezettséget vállalnánk az új mellett, világos elképzelés száműzni akarnánk a régit. Nem erről van szó. Először is, amint azt részletesebben is bemutattuk, tudományosan nem teszünk különbséget a két elképzelés között, nem feltételezzük, hogy tudományos érveket lehetne felhozni az egyik mellett és a másik ellen.

A gyakorlatban azonban mégiscsak döntésekre van szükség, s ahhoz, hogy ezek a döntések megszülessenek a hallgatóban, a leendő pedagógusban, érvekre, ismeretekre van szüksége. Hogyan lehet elérni jelenleg birtokol már pedagógiai elképzeléseket, ezek jobbára egy hagyományosabb, régebben kialakult konceptuális rendszerbe rendeződnek. Ahhoz, hogy bármi mást is képes legyen számba venni a gyakorlati döntései során, valaminek motiválnia kell más megközelítések figyelembevételére.

Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy meglévő elképzeléseivel kapcsolatban is kritikus legyen. Ennek a kritikusságnak a kialakításához szükséges a fogalmi váltás folyamatában az elégedetlenség a meglévő elképzelésekkel.

világos elképzelés, hogyan lehet elérni

Ha valaki erre azt mondja, hogy egyenlőtlen lesz a küzdelem, így a régi elképzelés csak kritikákat kap, az új pedig csak dicséretet, akkor azt kell világos elképzelés, hogy egyrészt ne féltsük a régi elképzelések pozícióit, azok sajnos rendkívül erősek. Másrészt azt kell mondanunk, hogy a régi elképzelések használhatósági területei is kijelölődnek ebben a folyamatban, tehát nem csak kritika éri ezeket az elképzeléseket.

Harmadrészt, ahogy a későbbi folyamatokban a hallgatók elsajátítják az új elképzeléseket, azokkal szemben is kritikus gondolkodásmódot kell kiépítenünk, mert ez az egész gondolkodásmód ezt követeli tőlünk. Milyen meggondolásokra támaszkodhatunk a tanárképzésben a meglévő elképzelések kritikájával kapcsolatban?

Fordítsuk figyelmünket elsősorban a módszerek felé.

amit a látás segítségével fel lehet mérni milyen jó a látásunk

Először is: nem a módszereket világos elképzelés kritika alá venni. A módszerek — s lehet, hogy most sokan nem értenek egyet velünk — paradigmafüggetlenek, a pedagógiai elméleti rendszereknek nincs saját módszertani repertoárjuk. Minden módszer alkalmazható bármilyen pedagógiai elméleti keretek között, csak az alkalmazás mikéntje, beágyazottsága, a kijelölt célok, a korlátok, a hangsúlyok lesznek mások, akár olyannyira, hogy már szinte nem is ugyanarról a módszerről van szó.

A konstruktivista pedagógia radikálisan képviseli ezt az elvet, mert mindenevőként minden korábban kidolgozott tanítási módszert alkalmazhatónak tart, ez alól még a látszólag csakis ismeretátadásra alkalmas módszerek előadás, magyarázat, világos elképzelés kifejtés stb.

Miért nincs szükség világos határidőre és egy lépésről lépésre tervre a cél elérése érdekében?

A különbségek a módszerek alkalmazásának mikéntjében, elveiben jelennek meg. Az egyik kritikus pont az idő problémája. A hagyományosabb pedagógiai megfontolások keretében az időt az átadási folyamat szervezi, vagyis az elsajátítás ütemét mindenekelőtt az elsajátítandó tananyag mérete határozza meg. A túlterheltségre, valamint az életkori sajátosságokra való hivatkozás e pedagógia számára csak a lelkiismeret-furdalást jelenti, mintegy annak a követelménynek a megfogalmazását, hogy a kijelölt tananyag az uralkodó, fejlődés-lélektanilag tételezett korlátok közé szorított legyen.

Ebből a helyzetből szüntelen csiki-csuki következik, hiszen az élet állandóan növelné a tananyagot, a tantárgyi lobbik érdekei is erre mutatnak, mások viszont ezt normális korlátok között tartanák. Ez a dilemma feloldhatatlannak látszik. A hazai tantervfejlesztési folyamatok világos elképzelés produkáltak már hamvába holt megoldásokat, lásd tananyagcsökkentés a hetvenes évek közepén.

világos elképzelés, hogyan lehet elérni látás matematika

Ezzel a szemléletmóddal szemben kell kritikussá tennünk a hallgatókat, ha a módszerek alkalmazásának kérdéseit tanítjuk. Ugyanis az egész gondolkodásmód mögött az ismeretátadásra alapozott pedagógiai gondolkodásmód megkérdőjelezhetetlensége áll. Ha a tanulási folyamatot a tudás konstrukciójaként értelmeznénk, akkor az itt leírt meggondolások fel sem merülnének. Világos, hogy jobb látás gyakorlatokkal tanulási folyamatban csak a megértés, az alkalmazásképes, adaptívnak minősített tudás kialakulása lehet bármiféle időszervezés alapja, s nem az átadandó tananyag.

Az ütemet a gyerekek konstrukciós folyamatai szabják meg, ezek szervezéséhez pedig gondosan tervezett módon van szükség a legváltozatosabb világos elképzelés. Nem a tananyag megtanítása, letanítása, a megfelelő címeknek az osztálynaplóba való ütemes világos elképzelés szabja meg a folyamatok időbeli kereteit, hanem az a feladat, hogy a gyerekeknek az értelmes tanulás folyamatain kell keresztülmenniük.

A modern tanítási gyakorlatot, a képességek fejlesztését, a tanulás megtanulását előtérbe helyező pedagógiai kultúra elterjedésében meghatározó szerepet játszik az, hogy a tanárképzésben mennyire sikerül olyan nyitottságot kialakítani a tanárjelöltekben, hogy képesek legyenek az alkalmazott módszerek folytonos felülvizsgálatára, megújítására. A tanulmány egyik legfontosabb üzenete, hogyan lehet elérni a képzésben elsősorban nem magukat a konkrét módszereket kell megtanítani, hanem olyan szemléletet kell kialakítani, amely az ösztönösség helyébe a módszerekről való tudatos gondolkodást állítja. Az oktatási módszerek oktatásának helye A tanítási módszerek oktatásának problémája feltétlenül beágyazandó egy átfogóbb kérdéskörbe, ez a tanárképzés lényegének, hogyan lehet elérni paradigmájának megragadása.

Hogy ezt a hallgatók a hagyományos eljárások kritikájaként éljék meg, ahhoz szükség van a hagyományos eljárások eredményeinek kritikus vizsgálatára, olyan tapasztalatok szerzésére, amelyekben a problémák lehetőleg minél világosabban látszanak. Ez nem is könnyű feladat, mert a gyakorlat soha nem egynemű, nem mutat vegytiszta képleteket.

A pedagógusok többsége valamilyen mértékben törekszik arra, hogy a gyerekek értsék is azt, amit tanulnak, képesek legyenek a tudásukat alkalmazni is, jó tudásrendszerek épüljenek fel bennük. Egyáltalán világos elképzelés kizárt természetesen, hogy a hagyományosabb hozzáállás igen jó eredményekhez vezessen, és az elvileg gazdag módszeregyüttes alkalmazása is lehet hibás, gondatlan, tervszerűtlen, szervezetlen.

A probléma a gyakorlatban tehát nem feltétlenül tárul fel igazi valóságában. Valójában nem is magával az attitűddel, a paradigmával van a baj, hanem azzal, hogy a pedagógiai gyakorlat előtt álló mai feladatokat hogyan lehet elérni kevésbé lehet megoldani a tananyagot és nem a gyerekek konstrukcióit középpontba állító gondolkodásmóddal.

a látáshoz szükséges vitaminok nem rosszak

A felfogás adaptivitása problematikus, és nem valamilyen elvi hibából következik, hogy jó lenne, ha a másik elképzelés kerülne a gyakorlatban is egyre inkább a középpontba.

Az egyetemi, főiskolai hallgatók ugyan alapvetően hagyományosabb elképzeléseket hordoznak pedagógiai gondolkodásuk legmélyén, de a felszínen könnyen tudnak azonosulni érdekes, gyermekközpontúbb, mozgalmasabb módszerek alkalmazásával.

10 módszer arra, hogy semmit se bánj meg

Kialakul a mai oktatási gyakorlatnak egy módfelett felszínes kritikája is. Minden pedagógusképzési szakember világos elképzelés tapasztalata, hogy a hallgatók többsége meglehetősen kritikusan viszonyul a meglévő gyakorlat sok eleméhez.

Az új elképzelések világos elképzelés A fogalmi váltások feltételeivel kapcsolatban felsoroltak közül az utolsó öt mindegyike arról szól, hogy a hallgatónak el kell sajátítania a másik, az új elképzelést is, s ennek meggyökeresedésével, a gyakorlatba való átvitelével kapcsolatos követelményeket írja látás-helyreállító szemgyakorlatok videó a feltételek rendszere.

Indokolt azonban a tanárképzés keretében a módszerekkel való ismerkedés módszerét is a módszerek megtanulásának szolgálatába állítani. Ha arra akarjuk megtanítani a hallgatókat, hogy a frontális munka mai túlsúlyával szemben miként érvényesüljenek a kooperatív munkaformák, ha projektek, esettanulmányok, viták, ötletrohamok, s nagyon sok más intenzív módszer alkalmazására szeretnénk őket megtanítani, akkor magunknak is intenzíven kell alkalmaznunk e módszereket.

A pedagógiai előadások puszta léte is ellene hat a modern módszertan elsajátításának. Ezzel nem kérdőjelezzük meg az előadások szükségességét általában, mert a megfelelő helyzetben ezekre is szükség lehet, persze a mainál valószínűleg jóval kisebb arányban.

Azt nem tartjuk hogyan lehet elérni, hogy a pedagógia tananyaga egészével, annak elsajátításával kapcsolatban az előadásra kerül a hangsúly, és a szemináriumok, a gyakorlatok sokkal inkább csak a kiegészítés, az illusztráció, a gyakorlás célját szolgálják. Az alapvető tanulási folyamatoknak kellene intenzívebb módszerek, elsősorban kooperatív technikák alkalmazásának keretei között zajlaniuk.

Mi a különbség a jövőkép és a küldetés között?

Hogy ebben néha szerepet kell kapnia az előadásnak vagy a magyarázatnak is, az természetes. A tanulási folyamat szervezésében jó lenne, ha egyre nagyobb szerephez jutnának a hallgatók önálló tudáskonstrukciós folyamatait elősegítő megoldások.

Tudjuk, hogy ez nem lehet kizárólagos, hiszen a felsőoktatásban, a pedagógusképzésben dolgozó oktatók is képviselnek valamilyen pedagógiát, s egyáltalán nem biztos, hogy ez a hogyan lehet elérni, s még távlatilag sem kell, hogy mindenképpen az legyen.

Ugyanakkor azok az oktatók, akik elkötelezték magukat e pedagógiai paradigma mellett, kell, hogy új megoldásokat, a tanulási folyamatok szervezésének új, konstruktivista módozatait alakítsák ki, s ezeket közkinccsé is tegyék.

Úgy vélem, el kell kezdenünk e területen a fejlesztést s a részeredmények folyamatos közlését, mert a konstruktivista pedagógia felsőoktatási alkalmazása terén óriási fejlesztési lehetőségek vannak, és rendkívül sok a feladat.

Míg a tudás közvetítésére építő pedagógiai rendszerek évszázadok alatt megformálták saját eljárásaikat, technikáikat, addig a konstruktivista pedagógiának erre 24 опцион это форекс volt ideje.